Tokaji aszú évjáratok

A minősítés problémái

A kezdeti években egy újonc aszúgyűjtő, még nem igen foglalkozik a Tokaj – Hegyalja évjáratok minősítésével. Nincs szüksége rá. Ellenben, amikor elkezd érdeklődni a muzeális, korosabb aszúk után, hamar rájön a minősítési táblázat hiányosságaira.

Már nem tudatlan és Ő is tudja, hogy a táblázatban szereplő a nagy évjáratok aszúit kell először keresnie. Gyorsan megszerzi a Tokajker “Az Évjáratok Minősítése Tokaj – Hegyalján az aszútermés mennyisége szempontjából” című táblázatot, amely 1801-től tartalmazza az évjáratok minősítését. Otthon, mielőtt lefűzné, elköveti aznapi legnagyobb hibáját. Gondolja, hogy összehasonlítja korábban már megvett szaklapok és kiadványok táblázatával, melyek a “kortárs” borokat tartalmazzák.

Egyedül a nagy, kitűnő évjáratok egyeznek. Többi évjárattal gondja van. Azon gondolkodik, hogy hogyan lehet összehasonlítani az aszútermés mennyiségét az aszú minőségével, illetve az aszú mennyiségét a készült borok minőségével.. Nincs megoldás, másnap beszerzi a negyedik táblázatát. Természetesen, ez is más adatok felhasználásával készült, így nem lett okosabb. Például csak azt tudta meg, hogy

1991-es évjárat:

  • 1-es táblázat: közepes évjárat, jónak mondható aszú mennyiséggel
  • 2-es táblázat: kevés, de nagyon jó egyensúlyban lévő aszú (bor) született, kiemelkedő tétellel
  • 3-as táblázat: az aszúmennyiség szempontjából jó évjárat
  • 4-es táblázat: közepes évjárat

1994-es évjárat:

  • 1-es táblázat: Gyakorlatilag nem volt aszúsodás, kivétel Tokaj hegy lösz talaja, így egyes pincészetek és borászok kitűnő aszút is készíthettek.
  • 2-es táblázat: száraz meleg, gyakorlatilag aszúsodás nélkül, stb

Tisztelt Szakírók, Szakértők és Borászok!

Mi, borgyűjtők az évjáratok minősítésére készített táblázatokat, a több évtizedes muzeális aszúk eredetének és a palackban lévő bor várható minőségének a megállapítására használjuk. Például, egy 1905-ős, gyenge évjáratú tokaji aszú, már bizonytalan eredetű, mivel nem-igen volt aszúsodás. Ha a palack eredeti, akkor is a benne lévő bor már értéktelen.

Mindenkinek jogában áll minősíteni egy-egy évjáratot, de a jelenlegi technikai adottságok mellett ezek az adatok az utókornak már elérhetők lesznek. 20-30-év múlva komoly gondot fog okozni, hogy a “Tokajker” 1994-es évjáratú, 6 puttonyos, Szarvas dűlős aszúja, eredeti vagy hamis. Mi tudjuk, hogy egy jó bor, a VinAgorán aranyérmet nyert, mégis az utókornak hagyunk olyan információt, hogy nem volt aszúsodás abban az évben.

Rendkívül jók, ha nem személyhez kötöttek az évjáratok, és pincészetek bortesztjei, mivel ebben már az évjárat minőségétől függetlenül a borászok szaktudása is benne van.

Az évjáratok minősítése 1801-től az aszútermés mennyiségi szempontjai alapján történt. Szerencsésebb esetben a nagy mennyiség párosult a minőséggel és így igazán jó aszúk készülhettek. De ez fordítva is igaz. Nagy mennyiségű, gyenge minőségű aszút is szedhettek. Ez a táblázatból sohasem derül ki ezért a mostani “Tokajkeres” táblázatot javasoljuk kiegészíteni az aszúszemek minőségével, az aszúból készült borok eltarthatóságával.

A táblázat így nézne ki: Évjárat: aszúmennyiség / aszú minősége, borok eltarthatósága. (pl: 1991 gyenge/jó, 1992 közepes/közepes, 1993 kitűnő/kitűnő, 1994 gyenge/jó)

Az aszú termés mennyiségének és minőségének a borok eltarthatóságának feltüntetése megszüntetné az értékelések között lévő látszólagos ellentmondást. A kitűnő / kitűnő jelzés a borivók évjárata, nagy mennyiségű, kitűnő minőségű aszú készült, míg a gyenge / kitűnő a borgyűjtők évjárata, mert kevés mennyiségű kitűnő minőségű aszút készítettek a borászok.

Úgy gondolom, hogy a kitűnő/ gyengét már kihagyhatják.

vigbor.hu

Vélemény, hozzászólás?