Frakciózó “vörösbor”, avagy hamis vörösborok

A bormúzeum hamisított vörösborai

Az oldalon több helyen is olvashatták, hogy nem foglalkozunk a boros palackok tartalmával, de a múzeumban több olyan “bor” is megtalálható amely nem a korosságától, helytelen tárolásától ment tönkre. Ezeket a “borokat” nem hagyhatjuk szó nélkül.

Van olyan tokaji aszúnk amelyben egy kaszás pók látható, jól konzervált állapotban. (Még mindig jobb, mint a sörösüvegben az egér.) Egyes  borlikőr palackokban “viharos időben” egész alga erdő úszik. Vannak fehérborok, melyek már siller kategóriában vannak. Egyes vörösök pedig, mint az emberek egy része, színüket változtatták. Nem ezekkel a borokkal van problémánk, hanem a következőkkel.

Legelőször is megnyugtatás képen közöljük, hogy az “érintettek” jó tizennégy-tizenöt évesek, a palackokon az évjárat illetve a palackozás időpontja látható.
Ami már nem megnyugtató, hogy a “borok” nem a homoki háromszögből, hanem egy híresebb borvidékről származnak. Hasonló kinézetű palackokban, ugyanazoktól a termelőktől most is lehet ilyen fajta borokat vásárolni.

Képzeljenek el egy közkedvelt “vörösbort” amely frakciózik. A politikusok között előfordul, hogy alkalmanként helyet cserélnek, frakciót váltanak. Ez a vörösbor erre képtelen, összekeverhetetlen. A palack alján található kb. két újnyi vastagságú szilárd, sötét üledék. Ez az üledék ragaszkodik a helyéhez és nem hajlandó keveredni az egészen világos többséggel, nem hajlandó kivörösödni. Ennek a “bornak” a termelője nincs feltüntetve, csak a forgalmazója.

Van olyan “vörösborunk” amely már rugalmasabb, csak nyugalmi helyzetében hajlandó két frakcióra szétválni, kicsi sötétre és nagy fehérre. Összerázás után már egészen jól néz ki, majdnem vörös. A “bornak” ismert a termelője.

Nem vagyunk se borászok és sajnos vegyészek sem, így elképzelni sem tudjuk, hogy mit tettek a palackba vörösbor helyett. Az egyik palackban lévő anyag úgy viselkedik mint a bitumen emulzió. Ezt az emulziót időnként meg kell keverni, össze kell rázni, mert különben szétválik szilárd és folyékony részre. Szétválás után már nem keveredik.

A fenti “borok” sajnos hozzá tartoznak a magyar borászat történetéhez, így a palackokat a múzeum részére megtartjuk. Az érintett termelőket és forgalmazókat nem hozzuk nyilvánosságra, mivel feltételezzük, hogy az eltelt évtized alatt a borász szakma erőfeszítése eredményes volt és az ilyen típusú borhamisítás megszűnt.

vigbor.hu

Vélemény, hozzászólás?