A bormúzeum “kövei”, avagy borköves fehérborok

Egy éret szőlőszem különböző mennyiségű borkősavat, almasavat és citromsavat tartalmaz. A borkősav és az almasav nagyon fontos alkotóeleme a bornak. A bormúzeumunk elég sok különböző évjáratú és termőhelyű fehér borral rendelkezik. Ezeknél a boroknál érdekes egy jelenség a borkőkiválás, borkősav kristályosodása.

Ezt a jelenséget, csak a muzeális fehér boroknál tapasztaljuk. Egy bizonyos idő elteltével megjelenik a palack alján a kristályos borkő. Laikus módon, gyémánt szemcsékhez hasonlíthatjuk. A fényben szépen csillognak a rombusz alakú kristályok. Méretük egyforma, olyan mintha kirostálták volna belőle a más méretű szemcséket.

Úgy gondoljuk, hogy ennek a borkőnek a mennyisége jellemző a termőhelyre, azaz a borok savtartalmára. Az Egri Borvidékről származó muzeális fehér boroknál majdnem minden esetben kialakul. Egyes borfajtáknál jelentősebb mennyiség is látható. Ugyanígy borkövesek a homoki borok is, de kisebb mennyiségben megtalálható a többi borvidék boraiban is. Van ahol csak egy-két kristály látható, de van olyan borunk, ahol egy kávés kanál mennyiség van a palack alján (literes, söröskupak lezárású rizlingszilváni).

A kialakult borkőkristályok a borban rázással sem oldódnak fel. A borkőkiválás a palackos érlelésű muzeális fehér borok nagy részénél kialakul, természetes folyamat következménye.
Nem rontják a borunk minőségét, így csak nézegessük őket

vigbor.hu

Vélemény, hozzászólás?