Vörösbor, mint orvosszer

1893: XXIII. T.CZ. törvény melyben elvan mondva, hogy – a törvény szerint – a must és a bor kezelésénél mit szabad és mit nem szabad cselekednie a szőlősgazdáknak meg a borkereskedőknek, vendéglősöknek  és korcsmárosoknak.

Az 1800-as évek végén a filoxéra, magyarul gyökértetű az ország szőlőinek döntő többségét kipusztította. Magyarországon borhiány keletkezett. Ennek a hiánynak következtében elszaporodott a borhamisítás. A borhamisítás visszaszorítására az országgyűlés 1893-ban törvényt hozott és a XXIII. számú törvénycikket Ő felsége szentesítette.

Ez a törvény és a végrehajtási rendelete egészen részletesen leírja, hogy mit szabad és mit nem szabad a musttal és a borral csinálni. A törvény értelmében megbüntetik azt az embert aki mesterséges bort csinál, de azt is, aki ezt eladja vagy ennek kimérésével foglalkozik.
Létrehozták a “borellenörzőbizottságokat”. Minden főszolgabírói járásban és minden rendezett tanácsú városban megalakították négy fővel. Ezen borellenőrzőbizottság minden egyes tagjának feladata, hogy területén éber figyelemmel kísérje a bortermelési és boreladási viszonyokat, hogy azok megfelelnek-e a törvénynek.
A kétes eredetű borokat zárolták, mintát vettek belőle. Az országban Budapesten és Kolozsváron működött borvizsgáló bizottság. A bizottság, termelőkből, kereskedőkből, vegyészekből és tisztviselőkből állt. A szakvéleményük alapján járt el ezután az elsőfokú hatóság.

Így utólag elég nehéz elképzelnünk a borhiány mértékét, de a törvény ismertetését tanulmányozva érdekes dolgokat olvashatunk. Nem nagyon volt kapható vörös bor. A törvény határozottan tiltja a vörösborok megfestését.

“A vörösbor szép színe biztosíték és könnyen mindenki által felismerhető jele annak , hogy a bor jó is. A vörös bor ezen védelme tehát indokolt, hisz tudjuk, hogy nálunk is, de máshol is, különösen ott, hol fehér bort szoktak inni, vörös bort orvosszerül használják.”

A törvény engedélyezi a törkölybor készítését és kereskedelmi, kocsmai forgalmazását. Szintén szabályozza a gyümölcsborok készítését és árusítását. Nagy figyelmet fordít ezeknek a boroknak a megjelölésére, elkülönítésére. Még a felíratok betű nagyságát is meghatározták.

A törvény ismertetése tartalmazza Magyarország területén lévő 22 borvidéket. Érdekessége, hogy itt is megjelenik a hegyi szőlő. Borvidéki név feltüntetésével megtiltja a síkvidéken termett szőlőből készült bor forgalmazását.

“Azért oly borok, melyek a borvidék területein ugyan, de nem hegyen, hanem a sikon fekvő kertekben vagy homoki szőlőben termettek, valamely borvidék elnevezéssel egyáltalán nem, hanem csak kerti bor, vagy homoki bor jelzéssel hozhatók forgalomba, adhatók el, vagy mérhetők ki.”

Miért különíti el a síkvidéki borokat?

“A sikon könnyebb, kevesebb költséggel létesíthető szőlő, ennek megmunkálása, trágyázása sokkal olcsóbb és az itt termelt bor nem olyan értékes mint a hegyi bor és ezért a borvidékre osztás czélja a hegyi borok védelme.”

A fenti rendelkezések Tokaj-Hegyaljára is vonatkoztak. Tokaji vagy szamorodni névvel és a termőhely feltüntetésével csak a borvidék hegyein termett szőlőből készített bort lehetet forgalmazni.  Tokaj-Hegyaljára a bortörvény nem tartalmaz engedményeket.

A pezsgő gyártás az 1880-as években kezdődött Magyarországon. Ez az ital drága volt, így kevesen ihatták.

“A pezsgő alatt kizárólag szőlőnedvből, illetőleg természetes borból készített olyan italt kell érteni, a melyben annak pezsgését előidéző anyag erjedéskor benne fejlődvén, mesterségesen belefolytatott.”

“A borosgazda mívelje jól szőlőjét, olyan szőlőfajtákat tartson, melyek az ő vidékén bőven és jól teremnek, szaporitásra csak bőven termő tőkéről vágjon venyigét. Érett szőlőt szedjen, ezt tisztán kezelje, a mustot jó és tiszta hordóba szürje és tiszta pinczébe tartsa.
A borát fejtse, hordókat szorgalmasan töltögesse és a borral ne mesterkéljen, hanem a maga valóságában tisztán adja el mert ugy lesz neki haszna, és fáradságos munkája ugy fog neki szépen gyümőlcsözni.”

vigbor.hu

Forrás: A Bortörvény (1893:XXXIII.T.CZ.) Ismertetése
1898. A földmíveügyi m. kir. miniszter kiadványai. 9.

Vélemény, hozzászólás?