Áldott borok a Kárpátmedencében

Milyenek lesznek a 2004. év áldott borai a Kárpátmedencében?

Az esztergomi főszékesegyházban Szent János napján (december 27.) megáldották több száz kárpát-medencei szőlő-bortermelő egy-egy palack újborát. A bazilikában elhelyezett bortároló pultokon a történelmi Magyarország borrégióinak, többségében ideiglenesen palackozott és címkézett borait, Kis-Rigó László püspök által celebrált szentmise keretében áldották meg. A megáldott borokat a termelők a szentmise végén magukhoz vették, majd otthon ezt a megszentelt bort hozzátöltögették az új terméshez, megvédve, megszentelve azokat is az áldott borral.  Vajon milyenek lesznek ezek a szentelt borok, mit jelentenek fogyasztóinak a minden más alkoholos ital felett álló bor, mely a mise borként is Krisztus vérét szimbolizálja. A nem hívőknek jelent-e mást a bor, mint alkoholos élvezeti cikk?
Hogy jelent-e könnyebbülést a borértékesítésben a boráldás ezt most még nem tudhatjuk, de bízzunk benne. Minden esetre egy nagy eseményként várjuk a jövőnk új borainak hosszú távú megtisztulását és Szent János szeretetének áldásos érvényesülését határon innen és túl is a Szentkorona országaiban. Esztergomban, a bazilikában egybegyűltek nagy száma, meghívottak, érdeklődők, vendégek, politikusok, közméltóságok áhítattal hallgatták a misét gazdagító szentleckét, zenei élményt is nyújtó borral kapcsolatos műveket.
Ezzel a boráldással az egész ország és határain kívüli borászait is megmozgató igen régi hagyománnyal most először találkozhattunk, aminek felújításában oroszlánrészt vállaltak a villányi borászok élén Tiffán Zsolt.
Korábban is tartottak katolikus bortermőhelyeken a karácsonyi ünnepkör keretében Szent János napi boráldást. Rendszeres az egri főegyházmegye boráldása, mivel Szent János a védőszentjük és a városi címerben a könyvet tartó sas is őt jelképezi. A szőlőt három védő szent is őrzi (Vince: január 22, Orbán: május 25, Donát: augusztus 7), de a bort csak Szent János tudja igazán megvédeni a romlástól, a gonosztól. Pedig a bornak a kereszténységben és a zsidó vallásban is jelentős szerep jut mind anyagi, mind lelki értelemben. Az öt nagy világvallás közül az iszlám, hinduizmus és a buddhizmus tiltja, vagy nem ajánlja a bor fogyasztását, pedig a bor a több ezeréves történelme során számos emberi életet mentett meg és szolgálta az egészséget, gyógyulást.
A Bibliában először Noéval kapcsolatban esik szó az özönvíz utáni szőlőültetésről. Jézus első csoda tevése is a borral kapcsolatos, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatja. A bor legjelentősebb vallási szerepét az utolsó vacsorán kapta, Jézus véreként, mert Isten dicsőségét és a lélek üdvösségét szolgálja, ezért minden más ételnél és italnál magasztosabb megszentelő áldozatává és táplálékává válik a bor. A szentmise során Jézus szolgája, a pap szavára a mise bor újra Jézus vérévé változik és vidámítja, nemesíti, megtisztítja, megszenteli és gyógyítja a lelket. Ugyanakkor a Biblia int a mértékletességre is és egyes kutatók szerint több száz helyen található említés a szőlőről, borról. Az ószövetségi papok Isteni intésre, vagy önként vállalt vezeklésként nem ittak, vagy ihattak bort, vagy részegítő italt, ilyen volt Keresztelő Szent János is és a nazireusok. A mai globalizálódó világunkban az antialkoholisták megnyugtatására francia mintára kellene már a fiatalok körében felvilágosítani és oktatni a felnőtt korú, egészséges, étkezés közbeni borfogyasztás hagyományait, szokásait.
A pogány kultuszokban és szokásokban régóta létezett boráldás, mely italt akkor a tudatmódosítás, fájdalomcsillapítás, fertőtlenítés, valamint az Istenekkel kapcsolatteremtés eszközének tekintették. Az iráni, perzsa szőlő borkultúrát a görög, római boristenek vitték tovább. Bor szavunk is ősi eredetű és egyedülálló és mindig is kötődtünk a szőlő, bor szeretetéhez.
A Szent János napi boráldás eredetéről annyit tudunk, hogy a középkori legenda szerint Aristodemus pogány főpap azt mondta Szent Jánosnak, hogy akkor hajlandó hinni Krisztusban, ha kiürít egy mérgezett borral teli kelyhet és az nem árt neki. A mérget először két gonosztevővel megitatták, akik azonnal meghaltak. Szent János imádkozott, megáldotta a mérgezett boroskelyhet, kiitta és semmi baja nem lett, köpenyét a gonosztevőkre terítette, akik feltámadtak. A pogányok a főpapjukkal együtt a látottak alapján megkeresztelkedtek. Szent Jánost boros kehellyel a kezében is szokták ábrázolni, melyből kimászik a kígyó.
A bor az isteni szeretetet is jelképezi, melytől menekül a gonoszság, ezért a szentelt, áldott bort a pap a szertartáson jelenlévő híveknek nyújtva mondja: “igyátok Szent János szeretetét”.
Minden más alkalommal elhangzik az egészségünkre baráti jókívánság és egymás szemébe nézve a borral koccintás csengő hangja. Talán kevesen tudják, hogy a borozgató társaságokban az utolsó pohár bort Szent János áldásaként fogyasztja el.

2004-ben az uniós bortemelő tagországok 30 millió hektoliteres többletterméssel rendelkeznek, hazánk is 4,8 millió hl-el, azaz a múlt évinél 23%-al több terméssel járult a közösségi feleslegekhez hozzá. 2005-ben tovább nőttek a nehezen eladható borkészletek és ennek megfelelően az EU a feleslegek lepárlásával, árcsökkentéssel igyekszik a többlettől megszabadulni, holott sok termelő már eddig is veszteséggel termeszti a szőlőt. Az EU közösségi bormarketing stratégiával a harmadik országok és nem bortelmelők irányába látja a kitörést. A magyar borok értékesítésének gondjaira is nyitott az egységes uniós marketing lehetőség, amit eddig elmulasztottunk, akárcsak a franciákhoz hasonló földrajzi nevek használatának tilalmát a nem tagországok esetében, így a tokaji név határozottabb védelmét is kérhetnénk az EU-tól.

Összegezésként hazánk bortermése mennyiségileg túlszárnyalta a korábbi évekét, minőségileg a szüretelés időpontjától függően változó lesz régiónként, fajtánként. A terméskorlátozást alkalmazók és gondos, minőségi termelést szem előtt tartó pincészetek borait fogyasztók nem fognak csalódni az évjárat adta minőségben. Ezek a borok teltek, illat- zamat anyagokban gazdagok, finom, markáns  savösszetételűek, és sok esetben a megszokottnál gyümölcsösebb jellegűek a vörösborok, ami a hűvösebb, nedvesebb időjárásnak köszönhető. Az aszúsodást jellemző botrytiszesedés nem volt jellemző és sokszor a nem kedvező folyamatok kerültek túlsúlyba.
A 2004. évi primőr és új borokat kóstolva és arra gondolva, hogy Szent István királyunk a korona felajánlás mellett még sok más jótéteményét, így a szőlőművelés kárpátmedencei elterjedésének elősegítését, szőlő-borkultúránk fejlődését megérdemeljük, nap, mint nap egy jó pohár áldott borral megemlékezve államalapítónkról. Egészségükre!

Sárkány Péter
MÉTE Borászati Szakosztály elnöke

Vélemény, hozzászólás?