Mi köze a tokajinak a csabai kolbászhoz?

Magyar Bor Akadémia javaslata a tokaji aszúk stílusának a címkén történő feltüntetésére.

Elmondhatjuk, hogy nálunk mindenki szereti a csabai kolbászt, de sajnos ebben a kolbász ügyben mégis erősen megosztott a családunk. Vannak olyanok, akik kizárólag a  gyengébben fűszerezett kolbászt eszik és egyesek, galád módon ragaszkodnak a csípős kivitelhez. Szerencsénk, hogy a kolbászgyár nem magának készíti a termékét, hanem a fogyasztónak. Egyszerűen ráírja a márkavédjegyre, hogy csípős.

Mint a csabai kolbásznál, 1994-től Tokaj – Hegyalján is kétfajta aszút készítenek. Az aszúk jelentősen eltérő tulajdonsággal rendelkeznek, csak az a különbség, hogy a fogyasztó, borivók és borgyűjtők részére ez a palackon nincs feltüntetve.

A BORIGÓ újság 2. évfolyam 1. számában olvasható hogy a Magyar Bor Akadémia állásfoglalása. Ennek lényege, hogy egyszerűen a címkén tüntessék fel, hogy a palackban  tradicionális illetve új stílusú bort palackoztak. A többit a kereskedőkre, fogyasztókra bíznák.
Véleményük szerint a javasolt megoldással a fennálló helyzet nyugvópontra kerülne.

Teljes mértékben egyetértünk a javaslattal. Ha sarkosan fogalmazunk, a jelenlegi helyzetben a fogyasztók megtévesztése folyik. Kétfajta aszút árulnak egy név alatt.

De ezt a cikket nem ezért írtuk meg.

A BORIGÓ újság 2. évfolyam 2. számában, az olvasók írták fejezetben leközölt levél az alábbi címmel jelent meg:

“Köszönik, de nem kérnek a Magyar Bor Akadémia ötletéből”

A cikket érdemes elolvasni és elgondolkozni rajta, hogy sajnos itt tartunk.

A Magyar Bor Akadémia javaslatát hagymázas őrületnek nevezi.
“Ez egy rendkívül veszélyes, ártalmas ötlet, és remélem, hogy a tokaji szőlő-bortermelők össszefognak, és nem engedik ezt a hagymázas őrületet magukra kényszeríteni.”

Az alábbi részletnél az jut az eszünkbe, mintha nem 2005-ben, hanem 1950-ben írták volna, már csak egy-két termelő lóg ki a sorból.
“Természetesen a tokaji aszúk a piacon sokfélék, ami egy oldalról természetes , másrészt az elmúlt 7-8 évben a stílusuk egységesülni látszik, egy-két termelő lóg ki a sorból, akik miatt a bonyolult kategóriákat nem látszik indokoltnak megháromszorozni.”

“Végül arról, miért beltenyészet ez a vita. A magas akadémikusok talán nem ismerik a fogyasztói vizsgálatok eredményeit. A fogyasztók nagy többsége a tokaji névben bízik, csak azt keresi, hogy rá van e írva a palackra. Az, hogy puttonyos micsoda, már jelentős részük nem tudja, és utána talán még ahhoz ragaszkodik, hogy a bor félliteres színtelen palackban legyen. Ezek után pedig az ár alapján dönt. Ezen réteg számára egy újabb szó a címkén semmit nem jelentene.”

A fenti állítás olyan mértékben sértő a tokajit szerető borivókra és gyűjtőkre, hogy nem szeretnénk kommentálni.

Egyben biztosak vagyunk, hogy ez a cikk nem használt az új stílusú aszúk készítőinek!

vigbor.hu

Forrás: BORIGO  2. évfolyam 1. szám, 2. évfolyam 2. szám

Vélemény, hozzászólás?