Egy kis kapszula történelem, avagy a borospalackok lezárása

Lassan, ideje hozzászokni, hogy az imádott fehérborunk dugó helyett csavarzár-kupakkal kerül majd lezárásra. Hosszú út vezetett idáig, a bormúzeum borkészletén követhető a fejlődés.

A parafa dugó alkalmazása kellett ahhoz, hogy a bor elinduljon világhódító útjára. A parafa-dugókon elég hamar megjelent a viaszolás. Őseink gyorsan  rájöttek, hogy a viasz a palackban lévő bor védelme mellett márkavédjegyként is felhasználható. A dugón lévő viaszba nyomták a pecsétet. A dugó viaszolása közkedvelt és olcsó eljárás. Még az 1930-as években is használták. Napjainkban is megtalálható egy-két reprezentatív palackozásnál. A Tokaji aszúknál ez az eljárás egyre gyakoribb, csak itt a kapszulát helyettesíti.

A filoxéravész után jelentős mértékben megnőtt az országban a borhamisítás. Az 1900-as évek környékén megjelent az ólom illetve az ónlemezből készített lezárás. Az ónlemez-kapszula már mint márkavédjegy jelent meg a palackokon. A kapszula tetejére a pincészetek belenyomták a védjegyüket, címerüket. A palackot nem tudjuk úgy felbontani, hogy sértetlen maradjon a kapszula, illetve a kapszula-bélyeg.  Az ónlemezt festették, színezték. A múzeumban az 1950-es évek végéig megtalálhatók ezek a lezárások, megnézhetők (Jelenleg az ólom és ónlemez felhasználását tiltja a bortörvény.).

Valamikor az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején találkozunk a kapszuláknál  az alumínium lemezzel. A kezdeti években nem használtak bélyeget. A kapszulabélyeg az 1960-as évek vége felé jelent meg újra a palackokon. Elterjedését hátráltatta, hogy sok palackot műanyag-dugóval zártak le. A nyűanyag-dugó teteje nem egyenletes, ezért ezekre a bélyeget nem lehetet rányomni. A parafa dugós palackok-nál alkalmazhattak kapszula-bélyeget. Ebben a korszakban gyakran találkozunk söröskupakos lezárással is. Az exportra készített minőségi borok palackjainál valamint a védett eredetű boroknál használtak parafa dugót. Figyeljünk rá, hogy az alkalmazott dugóknak nem volt jó a minősége. Ezen palackok jelenleg dugóhibásak, eresztenek. Fekve tárolásnál a bor elfolyhat. A dugóhibát észrevehetjük, ha a palackban a bor hiányos illetve majdnem minden esetben látható a címkén, gallércímkén a bor nyoma.
Az 1970-es években terjedt el a kapszulabélyeg általános használata. Az alumínium lemezt elég gyorsan felváltotta a mai is használt műanyag és a különböző ötvözetek.

Borgyűjtő szempontjából  lényeges, hogy egy adott korszakra jellemző a dugó, kapszula anyaga és a kapszula-bélyeg. Amennyiben nem ezeket tartalmazza egy adott évjárat palackja, úgy ragaszkodjunk az eredetigazoláshoz.

Manapság egyes pincészetek nagyon szép lezárásokat alkalmaznak, tökéletes eredetvédelemmel.

A friss fogyasztásra, reduktív eljárással készített boroknál a világban megjelent a csavarzár-kupak, amely helyettesíti a dugót és a kapszulát. A csavarzár-kupak elterjedését nem csak a jó minőségű dugók hiánya és a környezetvédők tevékenysége segíti.  Szorosan illeszkedik a modern reduktív borkészítési eljárás előnyeihez. A csavarzár-kupak tökéletes lezárást biztosít a palackoknál. A palack megőrzi a bor eredeti szénsavtartalmát, így a fehér borok íz, illat és aromáját.

vigbor.hu

Vélemény, hozzászólás?