Mindenevő penészgombák a borgyűjtők rémálma

A gombák mindenhol jelen vannak életünkben. Sok faj éla bõrünkön is például, különösebb gond okozása nélkül. Sok faj spóráját naponta ezrével lélegezzük be. Sokat megeszünk belõle. Az evolúció folyamán megtanultunk együtt élni velük, hiszen sokkal elõttünk jelentek meg, alkalmazkodnunk kellett hozzájuk. Az immunrendszerünk kordában tartja a szaporodásukat a testünkben, megöli a spórákat, bőrünk legfelsõ rétege folyamatosan hal el, leválva a testről, így magával viszi a megtelepedett gombákat, azok spóráit, na és persze az egyéb kórokozókat. Ez egy csodálatos harmónia, amíg az egyensúly nem borul fel.

De mi a helyzet a borgyûjtés szempontjából a gombákkal?

Azt tudjuk, hogy a világon egyedülálló Tokaji Aszú létrejöttében szintén közrejátszanak, név szerint a Botrytis cinerea, mely a nemes-rothadásért (a szõlõszemek aszúsodása) felel, valamint a pincepenész, vagy nemespenész (Cladosporium Cellare), amit a tokaji pincék falán mindenki láthat.

De vajon miért tárolják címke nélkül a tokajis palackokat ezekben a pincékben? A pincepenész ugyanis idővel megenné a címkéket. A palackos érlelés tehát ledugózás után, címkézés elõtt történik, és csak közvetlenül a boltokba kerülés előtt kerül a palackokra a címke.

Mit csináljunk mi, borgyűjtők a megvásárolt palackjainkkal? Alapigazság, hogy sajnos ami jó a bornak, az rossz a címkéjének. Így válaszút elé kerülünk: vagy hagyjuk elrohadni a címkéket, – azt  hiszem nem kell ecsetelnem, hogy egy tokaji aszú, vagy bármilyen más borgyûjtemény értékét nagyban befolyásolja a boron lévő címke megléte, sőt, minősége is. – vagy a palackokban lévő borunk megy tönkre az évek folyamán a napfénytől, a magas és gyorsan változó hőmérséklettõl, az állandó pakolgatástól, stb. A végén lesz egy címkegyűjteményünk, amihez valamilyen lötyiis tartozik még.

A címkét már nem nagyon tudjuk eltávolítani a palackról, nem is beszélve a jó esetben a palackon lévő egyéb papír kellékekről (állami ellenőrzőjegy – lásd egy korábbi cikk). Sajnos a papírnak nincs immunrendszere, hogy védekezzen a gombák ellen. Ráadásul a papír tápláló, legalábbis a gombáknak, mert az alkotórészeit lebontva a gomba tápanyaghoz jut. Már csak egy alkotóelem kell a gomba megtelepedéséhez: víz, minden földi élet alapja. Ha a bornak megfelelõ körülményeket feltételezünk, akkor hûvös, nyirkos, sötét helyre gondolunk. Ez épp elég ahhoz, hogy a papír magába szívja a levegő nedvességtartamát; és már kész is a baj.

A penész-spórák AZONNAL megtelepszenek a nedves papíron. Sajnos miután megtelepedett a spóra, szinte lehetetlen kiirtani a papírból, mert a gombafonalak az egész címkét átjárják, beszövik, és elõbb-utóbb teljesen lebontják, gyakorlatilag megeszik. Ekkor már nem lehet vele semmit csinálni! A folyamat alattomos, ugyanis szabad szemmel akkor válik láthatóvá, amikor áttöri a papír felszínét a penész, hogy újabb spórákat bocsásson ki. Tehát meg kell előzni a megtelepedést, mégpedig úgy, hogy a nedvesség ne tudjon bejutni a papírba. Több módszer létezik erre, és minden gyűjtő a sajátjára – vagy ezek kombinációjára – esküszik.

Nézzük, mit lehet tenni:

– aktív védelem: páramentesítés. Megpróbáljuk a tárolás helyén csökkenteni a levegő páratartalmát,
különféle eszközökkel, berendezésekkel.

– passzív védelem: zsugorfóliába (vagy frissentartó fóliába) jól becsomagolni légmentesen a palackokat, ragasztószalaggal átkötni és így tárolni. Ez működhet, feltéve hogy minden egyes palackot tényleg sikerül ügyesen légmentesre áttekerni a fóliával. Viszont nagy hátránya, hogy nem gyönyörködhetünk kedvenc palackjainkban, hanem mint selyemgubókat őrizgetjük a pince mélyén.

– szintén passzív védelem a lakkozás: oldószermentes, lehetőleg vízbázisú papírlakkal kezelni a címkéket két rétegben. A jó lakk kikeményedés után, még havízbázisú is, már nem oldható vissza vízzel, tehát tökéletes védőréteget képez a papíron. Így értelemszerűen a spórák sem érik el a papírt, mert nem tudják magukat átenni a lakkrétegen. Elõnye az eljárásnak, hogy a palackjaink “nézhetőek” maradnak,nem látszik rajtuk a kezelés. A lakk pedig nem drága, sok címke kezelésére, több mint 100 palackra elég egy 1000-2000 Ft körüli adag.

Végezetül megemlítem, hogy hobbim során nagyon érdekes és változatos fajokkal találkoztam. Ha van dugóhibás palackunk, akkor a kigőzölgő bort szintén megtaláljaegy speciális faj, mely bolyhos módon él a palack tetején, de olyat is láttam már, hogy az aranyszínű műanyag kapszulát változtatta “valami” áttetszővé.

Szűcs László

 

Megjegytés: a látható kép erededete: http://www.crownestates-tokaji.com/pages_hu/vineyard.htm

Vélemény, hozzászólás?