Magyar borok márkázása

Tokaji Aszúknál az 1936-os bortörvény életbelépésétől tették kötelezővé az ellenőrzőjegy használatát. Érdemes elgondolkozni azon, hogy az őseink milyen megfontolásból hozták ezt az intézkedést. Az állami ellenőrzőjegyről az állam által meghatározott és ellenőrzött minőség jut az eszünkbe, de van ennél egy fontosabb feladata is, nem is gondoltunk rá. 1943-ban az ellenőrzőjegy lényegét egy Magyar Királyi Szőlészeti és Borászati Felügyelő írta le.

Bilicki Flóriánt kevesen ismerik, pedig 1946-ban a tokaji bor pápájának is nevezték. Bilicki Flórián  a Zimmermann és Fia pincészetnél ismerkedett meg a tokaji borokkal. A pályafutását lengyel levelezőként kezdte, az 1930-as években már a pincészet főborásza, 1937-től tulajdonosa a Zimmernann birtoknak.

1943-ban 6.000 liter tokaji bor palackozására kért engedélyt. A kérelemhez csatolta a az alábbi Származási bizonylatot.

A bizonylatban nem a borok magas alkoholtartalma az érdekes, hanem a főfelügyelő megfogalmazása. A bornagykereskedő márkázás iránti kérelme.

“A bor márkázása egy olyan marketing folyamat, amelyben a termelő megkülönbözteti a borát a többi termelőtől.”

A márkázott bor egy meghatározott minőséget jelentett, igazolt termőhelyről, igazolt mennyiségről, az OBI által bevizsgált minőségről szólt. A márkavédjegy a fogyasztó védjegye, a tisztességes borász, a hegyközség és nem utolsó sorban az ország védjegye.

Ma, 2008-ban miért nem vállalható a minőség? Miért nem vállalható a magyar bor?

Lehet, hogy nincs szükségünk az állami ellenőrzőjegyre, de márkavédjegyre igen. Úgy tudjuk, hogy a bor a fogyasztóinak készül. Aki ma tudatlanul felbont egy palack magyar bort, csak a szerncséjének köszönheti, hogy ha az jó minőségű. Miért nem különböztetjük meg a vállalható borainkat? Erre szolgál a márkázás.

Az OBI vizsgál, a Hegyközség márkáz, a borivó ellenőriz.

 

vigbor.hu

Vélemény, hozzászólás?