Tokaji aszú “aljas szőlőből”

A napokban olvasom, hogy Szepsy István tokaji borász zsörtölődik, hogy Hegyalján a hegyoldalak felső részeire – a legjobb adottságú területekre –  nem lehet szőlőt telepíteni. Védik a rajta lévő ligetes erdőt és közben “aljas szőlőből” készült Tokaji aszúkkal itatnak bennünket.

21. századi hegyaljai látkép. A képen látható az alj szőlő az úgynevezett szoknya. Ez értéktelen termőhely, de a hegyoldalon már megindult egy visszatelepítés.

21. századi látkép. A legjobb adottságú hegyoldalról hiányzik a szőlő, de van helyette értéktelen síkvidéki ültetvény.

 

Aljas szőlőből aljas aszú készül

Az előző állítás megértéséhez ismernünk kell a 1861 – 1872 közötti időszakban készült aszúk árait. Ne lepődjenek meg a soproni, ménesi aszúk megnevezésén, mivel 1945-ig hazánk bármelyik borvidékén készíthettek aszút. Az előírás csak az volt, hogy a termőhelyet pontosan kellett feltüntetni.

21. századi hegyaljai látkép. Itt terem a 900 forintos Tokaji Aszú, melyet korábban csak asztali borként forgalmazhatták.

 

Lássuk az aszúk árait melyek akó mennyiségű borra vonatkoznak és osztrák értékű forintott jelentenek.

Soproni aszú, legmagasabb akónkénti ára 80 forint, legalacsonyabb 50, az átlagára 65 forint. Ménesi aszú: 150 és 60 forint az átlagár az 115 forint. Tokaj – Hegyalján a legdrágább aszú 31.80 a legolcsóbb 16.50 az átlagára 24.15 forint volt akónként.

  • Soproni aszú: 65 forint
  • Ménesi aszú 115 forint
  • Tokaj-Hegyaljai aszú 24,15 forint akónként   

Megdöbbentő számok!

Ma nem tudunk ilyen összehasonlítást készíteni mivel nincs soproni, egri, badacsonyi, móri aszú.  Nem jól fogalmaztam, van ilyen bor, csak nem nevezhetjük aszúnak. Védjük a gyenge minőséget, de a számok láttán talán jobban megértjük miért harcol Szepsy István.

1938-1944 között Bilicki birtok. A filoxéra után visszatelepítették a szőlőket, de a nehezen megművelhető területeket a hegy felső részét már kihagyták.

 

Az 1700-as években az aszúnk a világ legdrágább bora volt,  mára elértük, hogy talán ez a legolcsóbb botrytises bor.

Egy értékes tokaji 24 karátos arany zsinórral.

 

Ennek a hihetetlen áresésnek nem csak a piac beszűkülése, az ízlés megváltozása volt az oka, hanem az igen változó és gyenge minőség.  Egy bor minőségét döntöen a termőhely határozza meg.

A termőhely védelmében nem Szepsy István kezdett el a “csatázni”. Már 200 évvel korábban is állandó napirendi pont a kerti szőlők, aljszőlők felhasználásával készült gyenge minőségű aszú. 1830-ban a vármegye javasolta a síkvidéki, kerti, aljszőlők kivágását.

1830… annak utánna sem ültetedvén szölö a törvény hatóságnak engedelme nélkül és eképpen országunk egyébb részeiben is a kerti s allyas szölöknek eltöröltetését a törvény hozás tárgyává teendönek itéltetik.” 

Természetesen hegyalján és az ország többi pontján sem vágták ki a hegyek lábánál a síkvidéken lévő szőlőket.

1864. évi Várhegy látképe. A képen a hegyi szölö fogalma látható. Itt még a hegy csúcsán is szölöt termesztettek.

 

Láthatjuk, hogy hegyalján már az 1800-as években is a minőséggel volt probléma. Ez csak részben adódott a termőhelyböl, de az ma is köztudott, hogy gyenge minőségü szőlőből jó bort nem lehet készíteni.

Mit szólnának hozzá, ha hegyalján újra bevezetnék a hegyi szőlő fogalmát , kizárólag hegyoldalon lévő, első osztályú dűlőkben termett szőlőből lehetne aszút készíteni, valamint megtiltanák az aljas szőlőkből az aszú készítését?

 

vigbor.hu

 

Vélemény, hozzászólás?