Állami ellenőrzőjegyek a Tokaji aszú palackokon

Tudják-e, hogy ki garantálja a palackban lévő bor évjáratát, minőségét?

Elvileg a borász, a pincészet. De mi van azokkal a borokkal, melyek évtizedekkel ezelőtt készültek?

Kezdjük az elején. 1945 előtti időszakban hazánk igen jelentős mennyiségű muzeális aszúkészlettel rendelkezett. Nem tévedek sokat ha azt állítom, hogy 150 év évjáratai a hegyaljai pincékben pihentek. Azt is ismerjük, hogy abban az időszakban ezt a borfajtát eleve hosszú hordós érleléssel készítették, tehát évtizedek is elteltek a szüret és a palackozások, piacra kerülésük között. Ezeknél a boroknál azonnal felmerült a bizalmi kérdés. Milyen évjáratot és minőséget tartalmaz a palack?

Nincs könnyebb dolgunk a kommunista rendszer aszúival sem, mivel itt az 1975-ös évjárattal kezdődően az 1986-os évjáratig maga a magyar állam hamisította a borokat.

1990. után az állami tulajdonban lévő muzeális aszúk többségét a privatizáció alkalmával eladták. Ez a készlet nem került azonnal értékesítésre. Csöpögtetve, kis mennyiségben kerül piacra, ma is találkozhatunk vele. Van választék, de ki garantálja nekünk, hogy az az évjáratú bor van a palackban amit az etiketten olvashatunk?

Nézzük meg ezt hogyan csinálták az őseink, mivel ez a jelenség minden korszakban problémát okozott.

Van nálam a gyűjteményben 1909-es évjáratú Waldbott báró aszú. Ez a palack is rendelkezik a korszakra jellemző azonosító jegyekkel.

 

 

A hátsó címke tartalmazza a palackozás időpontját, 1934 szeptember. Tehát van egy aszúnk melynek az évjárata 1909. és 1934-ben 25 éves korában palackozták.

 

A palackban lévő bor eredetével kapcsolatban két leheteségünk van: vagy hiszünk Waldbott bárónaknak vagy pedig kételkedünk benne. Szerencsére a tokaji eredetének kérdése nem hit kérdése, ez ennél jóval több.

A Waldbott aszú egy dugóhibás palack, ezért nem vásároltam volna meg, de van rajta egy érdekes jegy, ez izgatott fel, és emiatt a jegy miatt licitáltam a palackra.  Szóval megvettem, és otthon részletesebben megnéztem. Egy állami ellenőrzőjegyet találtam rajta. Az erre vonatkozó adatokra elég nehezen, de megtaláltam a törvénytárban.

1925. évi X. törvénycikk. Tejtermékek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról.

Mit keres a tejtermékre, vajra rendszeresített állami ellenőrzőjegy egy tokaji aszús palackon?

Először nem akartam elhinni, de kutakodásom közben láttam egy hasonló palackot. Azon is ezt a jegyet találtam, tehát nem véletlenül került a palackra. A címkéről tudjuk, hogy ezt a bort USA exportra palackozták. Gondolom szükség volt egy garancia jegyre, ami igazolja a minőségét és az évjáratát. Részben erre a célra rendszeresítetek a boros állami ellenőrző jegyet. Miért nem ezt tették a palackra?
A kérdésre egyszerű a válasz: 1934-ben még nem volt ellenőrzőjegy. Az 1931. évi II. Tc. ugyan már  lehetővé tette a mezőgazdasági termékek állami ellenőrző jeggyel történő ellátását, de ezt még 1934-ben a palackozás évében nem használták, így maradt az eredet igazolásra a vajjegy.

Az 1936. évi V. Tc. életbelépésétől egyszerűbb a helyzetünk, ugyanis ettől az időponttól kötelezővé tették a Tokaji aszú palackozásánál az állami ellenőrzőjegy használatát. Ma már ismerjük, hogy őseink kisebb nagyobb sikerrel harcoltak a Tokaji aszú hamisítása ellen. Ebben a csatában az állami ellenőrző jegytől várták a győzelmet. Igen szigorú feltételek betartása esetén palackozhatták le az aszújukat. Ez a jegy az állam által előírt és ellenőrzött minőséget jelentett.

 

 

 

1944-ben megsemmisült a hegyaljai muzeális készlet jelentősebb része, a megmaradt borokat pedig államosították. Az állami ellenőrzőjegy funkciója megmaradt, de formáját megváltoztatták.

1945 – 1949. közötti időszakból nagyon kevés eredeti palackozással találkozhatunk. 1950 után a Tokaji aszút valutáért a Moninpex külföldre szállította. Az állami ellenőrzőjegy ezeknek a palackoknak is a tartozéka, és egyben garanciát is jelent az évjáratra.

1972-es évjáratig a belföldön forgalomba hozott aszúk is megbízhatóak. Van egy kivétel, amin érdemes lenne részletesebben elidőzni.

 

 

A kivétel a Zimmermann aszúk, mégpedig az 1933. és azt követő évjáratok. Most nem szándékozom részletesebben a Zimmermannal foglalkozni, de annyit leírok, nálam van a pincészet adás-vételi szerződésének másolata, így higgyék el nekem, hogy 1933. után nem készülhetett Zimmermann Lipót és Fiai által készített aszú. Mégis találkozhatunk a borral, ráadásul a palackon megtalálhatjuk a magyar állam kiadásában és eredetét igazoló szalagot. A kapszuláján láthatjuk a ma már betiltott ötágú csillagot.

Az állami ellenőrzőjegyünk a funkcióját az 1970-es évek végén vesztette el. Már nem az állam által előirt és ellenőrzött minőséget jelentette.

 

Ma már humorosnak tűnhet, de rákerült olyan palackokra is, lásd a képen, melynek minőségmegőrzését három évben adták meg.

Jött 1990, a rendszerváltás korszaka. Úgy gondolhattuk, hogy újra méltó helyre kerül a mi bizalmi jegyünk, visszakapja az eredeti funkcióját, jelenléte a palackon egy garantált minőséget és egy biztos eredetet jelent. Ma már belátjuk, tévedtünk.

Ne gondolják, hogy nekem az állami ellenőrzőjegyre van szükségem, és ezt hiányolom. Elég régóta foglalkozom az aszúkkal, így látom, hogy nagyon hiányzik a muzeális, valamint az utólagosan forgalomba hozott aszúkról egy olyan bizonyíték, amely a palack tulajdonosát megnyugtatja, bizonyítja, hogy a palackban ténylegesen az az évjáratú és minőségű aszú van, amelyet elolvashat az etiketten.

Gondoljanak az 1909-es Waldbott aszúra, itt a magyar állam vállalt garanciát. Ezt a garanciát ma ki vállalja? Lényegében senki.

Kb 10 éve kikönyörögtem egy eszenciát az egyik hegyaljai borásztól. Komoly fegyvertény volt, az utólsó előtti palackot szereztem meg. Ma már tudom, ez a palack a 21. század csodája: örökké kapható, kifogyhatatlan. Az netes piacterek tele vannak gagyi hamisított aszúkkal. Külföldön hamisított muzeális tokaji aszút kóstoltatnak aranyáron. Még sorolhatnám, hogyan válik gagyivá a nemzeti büszkeségünk.

Az állami ellenőrző jegyet az őseink a hamisítások visszaszorítására, a minőség biztosítására vezették be. Az állami ellenőrzőjegy használata ma az aszúknál nem kötelező. Ez jelen formájában többet árt mint használ az ügynek. Arról van szó, hogy a gyenge minőségű aszú jellegű borokon rajta van, de sok igen jó minőségű bort tartalmazó palackról hiányzik. Milyen aszú az, amit még a termelő sem vállal fel, nem meri az etikettre ráírni a nevét, helyette a palackozási engedély számát adja meg, és virít rajta az állami ellenőrzőjegy?

Egy 1000 forintos papírpénz természetesen sorszámozott. Egy 40-50-szer többet érő muzeális tokajiról miért nem tudjuk, hogy milyen készlet van még belőle és milyen darabszám került forgalomba?

Kitartó “semmit tevéssel” sikerült elérni, hogy a magán tulajdonban lévő kalitkás aszúk elvesztették értéküket. Az 1945 előtti eredeti palackozások lassan eladhatatlanok.

Nem védjük az értékeinket!

Egy hegyaljai pincében miért lehet termelői bort vásárolni védett tokajis palackban? A mai technikai feltételek mellett csak nyomtató kérdése, hogy milyen etikett kerül rá.

A jogszabályok lehetetlenné tették a a magántulajdonban lévő muzeális korú borok legális cégszerű adás-vételét. Ezzel a rendelkezéssel a jogalkotók elérték, hogy az adás-vételek kizárólag az internetre korlátozódnak.

Miért feltételezzük azt, hogy honfitársaink ismerik az eredeti muzeális aszúk kiszereléseit? Nem ismerik, így megvásárolják a hamistott palackokat.

Ne a homokba dugjuk a fejünket, védjük meg értékeinket! Ez sohasem késő, a tanulópénzt már megfizettük. Az utóbbi 10 évben ismerősöktől, vásárokban, ineterneten vásárolt muzeálisnak mondott aszúk többsége már hamisítvány.

Fontos azt is tudni, hogy az interneten garancia, bizalom jegy nélküli muzeális aszúkat tudnak vásárolni. Államilag nem ellenőzött és nem garantált minőséget.

vigbor.hu

Vélemény, hozzászólás?