Windischgraetz aszúk azonosítása

Herceg Windischgraetz Lajos borai

Windischgraetz Hegyalja egyik legnagyobb földbirtokosa volt, a tokaji és a sárospataki Rákóczi pince tulajdonosa, az 1924-25-ös frankhamisítás pénzelője, az 1933-1944 közötti időszakban Gestapo tiszt, és nem utolsó sorban a korszak egyik legjobb aszúkészítője.

Az 1900-1945 közötti időszakból nem sok eredeti palack maradt meg. Amíg legnagyobb zsidó borkereskedő Zimmermann kóser borként föleg külföldre szállított tokaji aszút, addig Windischgraetz aszúk hazánkban kerültek leginkább forgalomba.

1906-os évjáratú 5 puttonyos aszú. 

A kapszulán lévő szöveg: Herceg Windischgraetz Lajos Tokajhegyaljai Borpincészet, Rákóczi Pince Tokaj.

Amióta palackozták az aszút, azóta hamisították is. A hamisítás ellen védekeztek, olyan minőségű címkéket készítettek, hogy azokat ne lehessen a korszak technológiai eszközeivel lemásolni. A palack védelmének legfontosabb része a dugó védelme, ugyanis a hamisítók eredeti, kiürített palackokat használtak fel, így a palack és a címke önmagában nem garantálja az eredetet. Valószinű, hogy ebben az időben nem volt szemétbe dobott Windischgraetz palack. Az üres palackot olcsó borral újratöltötték, leviaszolták és eladták mint eredetit.

Az előzőkből adódik, hogy az őseink a dugót és a kapszulát védték. A fenti képen ez látható. A kapszula oldalába nyomott hercegi címer. Ez a lenyomat még ki volt festve, de ez itt a képen már ez nem érzékelhető.

Ez egy aránylag gyakran használt Windischgraetz címke. A sárospataki vár a család tulajdona. Az egyik legfontosabb adat a címke alján olvasható. Tokaj Rákóczi pince. Ezt  a Windischgraetz aszúk azonosításánál később feltudjuk használni.

1928-as évjáratú 5 puttonyos aszú

Elég szépen sikerült megtisztítanom a kapszulán lévő lenyomatot. Ez a Horty címeres kapszulabélyeg általánosan használt az 1936-1944 között palackozott aszúknál.

A kapszulán látható szalagon az alábbi szöveg olvasható: Herceg Windischgraetz Lajos pincészetének eredeti töltése.

Innen kezd érdekes lenni. Krausz Ernő tokaji és Holló Andor újhelyi vállalkozó alapítottak egy közös céget, és Krausz Ernő 1931-ben megvásárolta a Tokaji Rákóczi pincét.

1932-1944 között a vállakozás Herceg Windischgraetz Lajos Borpincészete tokaji Rákóczi-pince név alatt tevékenykedett.

Windischgraetznek megmaradt a sárospataki Rákóczi-pince, tehát  1932-től 1944-ig  Herceg Windischgraetz Lajos Borpincészete sárospataki Rákóczi-pince név alatt forgalmazta a borait. 

A Krausz-Holló féle vállalkozás tokaji Rákóczi pince, a Windischgraetz pedig sáraspataki  Rákóczi-pince megnevezést használt. A palackon lévő címkék viszont megegyeztek.

Ezek szerint ezt az 1928-as évjáratú 5 puttonyos aszút még Windischgraetz készítette, de már a Krausz-Holló féle társaság palackozta. A gazdasági világválság és egyéb okok miatt  ekkor már Windischgraetz jelentős anyagi gondokkal kűzdött. Természetesnek tartom, hogy a pincével együtt eladta a benne tárolt borokat is. Ne tévesszen meg senkit a kapszulán olvasható szöveg. Ma úgy gondolom, hogy ezt a kapszulán csak a Krausz féle társaság használta.

Mivel két pincészet lényegében több mint 10 évig azonos névvel forgalmazta az aszúit ezért érthető, hogy miért találkozunk velük gyakrabban.

 Ismeretlen évjáratú “igen szépen kinézö” Windischgraetz aszú.

Ez egy érdekes palack, illetve két palack. Pest mellet lakott egy pedagógus, és 1944-ben pénz helyett kapott 6 palack Windischgraetz aszút. A II. világháborúban az orosz katonák meglepetésként nagyon gyorsan elérték a települést és nem volt idő megfelelő helyre eldugni a palackokat. Kényszerből újságpapírba becsomagolták és egy zsákban elásták. Csak hat hónap elteltével sikerült kiásni a földből. Ezért sérültek jelentős mértékben a a címkék.

Igen ritkán látható Windischgraetz kapszulabélyeg, lényegében a hercegi címer. Az 1906-os évjáratú palack kapszuláján is Windischgraetz önmagát reklámozta, a hercegi címert megtaláljuk rajta. Még nem tudom teljes mértékben bizonyítani, de van egy elképzelésem. Minden Windischgraetz által forgalomba hozott palack kapszuláján rajta van a címer. Ez értendő a pincetokok viaszára is.

A múzeumban két palack azonosítatlan évjáratú aszú van és az egyikről hiányzik a kapszula. A képen ezt láthatjuk. Tanulságos egy kép. Általában nem hisznek nekem, mikor állítom, hogy a muzeális aszúkat minden esetben állítva tároljuk. Értékes korukra elrohad a dugó és elfolyik a palackból a bor.

A képek a két palackról készültek.

Korábban már leírtam, hogy a Windischgraetz aszúk azonosításánál figyeljünk a címke alján lévő pincészet nevére is. Itt Tokaj-Sárospatak felírat olvasható. Ebből tudhatjuk, hogy 1932 előtti palackozás. A sérült címkéken az évjárat nem található meg, a régi tulajdonos szerint az 1920-as évek elejéről származik a bor.

Az elásott palackokra ráragadt az 1944-es újság papírja. Itt még olvasható egy részlet.

1940-es évjáratú 5 puttonyos aszú.

Először itt merült fel az a gyanú, hogy hamisított palack mivel “nem illik rá” a kapszulája, de a kiszerelés minden jellemzője ennek az ellentkezőjét bizonyítja. Erről a tipusú kapszuláról annyit tudok, hogy gyakran használták 1945 és 1949 között. Ez egy átmeneti időszak, 1945-ig általánosan a Horty  címert, 1950-től pedig a vörös csillagost használták.

 

A címkén olvasható Tokaj Rákóczi Pince alapján a palackban Krausz és Holló féle aszú van.

Szabványos tokaji palack, de azt már nem tudom, hogy a társaság vagy pedig a magyar állam hozta forgalomba. Az államosítás után felhasználták a megmaradt eredeti címkéket. Lásd a Zimmermann aszúknál. Például: Az eredeti Zimmermann címke vörös csillagos kapszulával.

Ma úgy gondolom, hogy a palack még az államosítás elött került forgalomba, Így Krausz féle aszú.

A problémás 1944-es évjáratú 5 puttonyos aszú.

A kapszula anyaga és lenyomata megegyezik az 1940-es évjáratúval.

Tudjuk, hogy Windischgraetz 1944-ig készített aszút. Azt nem tudjuk, hogy a nagybirtokos és a Gestapo-s múltja miatt milyen mennyiségű borkészlet került a magyar állam tulajdonába. De az is lehetséges, hogy volt lehetősége elszállítani a borát. De ezt akkor kivitte az országból.

A palack eredetének megítélésére két lehetőség van. Az egyik, hogy 1945 után hamisították. A címkéje és a palack formája alapján ez nem kizárható. Ennek ellentmond a kapszula anyaga és a rajta lévő lenyomat. Véleményem szerint ez a palack állami kiadású. Olvasható rajta a nyomda neve amely a címkét készítette, illetve megpróbálta másolni. Az eredeti Windischgraetz címkétől nagyon sok részletben eltér és ez már szocreál stílusú, de egyértelmü rajta a sárospataki pince. Hova tűnt a Rákóczi?

A palackja a szabványos tokajihoz viszonyítva jelentős eltérést mutat, ez itt a képeken nem érzékelhető.  A palackok hiánya miatt hasonlót 1949 környékén használtak.

Windischgraetz élete nem volt unalmas, sok féleképpen megitélhető,  de az nem vitatható, hogy boraival maradandót alkotott. Ezt csak az tudja akinek megadatott az a lehetőség, hogy a palackjait kézben tarthatja. Ez egy palackba zárt történelem. A mi korosztályunk szép lassan megismerheti a történelmét, de a korszak borainak jellemzőit azt nem.

vigbor.hu.

Forrás: A képek a Váci Curia Bormúzeumban lévö palackokról készültek.

Vélemény, hozzászólás?