Az élősködő figyelem elragadta a világot

Újabb ellentmondás a BKK-nál

Katalónia - Lépés a kárhozat útján

Élt Ninivében, Jérib király uralkodása idején, egy szőke leányzó, a kit úgy hivtak, hogy Lilith. Lilith a felső városban lakott, malakhit-kőből épült, hűvös palotában. De azért ismerték őt az alsó városban is. És mikor, estenden, rózsa-szekerén, melyet négy fehér leopard húzott, kihajtatott a thuja-ligetbe: a mezitlábosok kiállottak az utcza-ajtóba és így beszéltek róla: — Ez Lilith, a ki közülünk való.

Az öreg asszonyok pedig, a kéklő és pirosló házak tetőzetén üldögélve, sokáig követték a tekintetükkel, s így emlegették: — Nemrég rongyoska volt s piszkos, mint a szegény ember malacza; most mindennap új rózsaszekér kell neki.

Újabb ellentmondás a BKK-nál

Hét kertész, hét bognár sürög érte folyvást, hogy a harmat meg ne rontsa lába fehérségét. Az öreg emberek okosabbak voltak s nem szóltak semmit. Csak ennyit gondoltak magukban: — A Lilith lába nem arra való, hogy járjon vele.

Az aktivista kérdését - Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?

A Lilith lába arra való, hogy játszszék vele az ember. De azért ők is utána néztek a rózsaszekérnek. A gazdag emberek mindig többet szoktak tudni, mint a szegények; tudományosabbak voltak a régi időkben is. S ha az alsó városban csak annyit tudtak Lilithről, hogy rózsa-szekéren jár, a gazdagok tudták azt is, hogy miért jár rózsa-szekéren.

Lilith azért járt rózsa-szekéren, mert Lilithnek nagyon szép szeme volt. A legöregebb niniveiek sem emlékeztek tündöklőbb szempárra.

Olyan volt az, mint két meleg fényű, mély tüzű zafirkő; a ki bele nézett a rejtelmeibe, lehunyta a szemét, s aztán zafirkéknek látta az egész világot. Az emberek bolondok voltak már az ó-korban is. A felső városban, a ki csak kezét-lábát birta, veszkődött ennek a kék fénynek a sugaraiért. De Lilith csak három embert szeretett: a tudós Abiront, a vitéz Dáthánt és a kis Mikimókit. Mikimókit azért szerette, mert a Mikimóki apjának négy tornyocska volt a házán, mint a fővezérén.

Lilith nagyon szeretett volna ebbe a házba bele költözködni, de különben is kedvelte Mikimókit, mert Mikimókinak soha se volt egyéb gondja, mint hogy neki a kedvében járjon. Nagyon derék gyerek volt ez a Mikimóki, csak egy hibája volt.

az élősködő figyelem elragadta a világot

Ha nagyon megharagudott valamiért, vagy nagyon megnézett valami fehérszemélyt, egyszerre csak összeesett s eltört. Úgy kellett aztán nagynehezen összeragasztgatni. A vitéz Dáthán már egészen más fából volt faragva.

az élősködő figyelem elragadta a világot

A vitéz Dáthánt azért szerette Lilith, mert egyszer azt álmodta róla, hogy egy oroszlánnak szétszakitotta az állkapczáját. A vitéz Dáthán soha se mondta meg, hogy igaz volt-e ez az álom vagy sem?

The Project Gutenberg eBook, Álomvilág, by Zoltán Ambrus

Abiron ismerte a csillagok járását, a füvek gyógyitó erejét, s tudta, hogy vannak más világok is a thuja-ligeten tul. Meglehet, a madarak beszédét is értette. Madarakkal beszélni ugyan senki se látta, de annál többet látták beszélgetni magában, s ezért nagy tiszteletben állott. A tudományt nem lehet véka alá rejteni, s Abiron szeretett Lilithtel is tudós dolgokról beszélgetni.

Nagyon komoly ember volt, s Lilith sokáig el tudta hallgatni.

Barnás Ferenc: Az élet kényszerített bele

Az igaz, hogy nem egyformán hallgatta. Néha, a legbölcsebb beszédek alatt, csak nevetett, s azt mondta, hogy mindez ostobaság; viszont, más dolgok hallatára, a száját is eltátotta, olyan szent félelemmel hallgatott.

Ilyenkor közelebb könyökölt a tudós Abironhoz, s fülelt, mint a házi nyulak, mikor odakinn esik. Abiron igen nagy tudós volt, de azt soha se tudta kitalálni: miért nevet Lilith az egyik tudós dolgon, s miért csodálkozik el úgy a másikon?

  • Publikálás dátuma
  • Férgek elleni gyógyszerek n

Ezt a három embert szerette Lilith, s ennek a három embernek engedte meg, hogy elkisérhessék, mikor estenden kihajtatott a az élősködő figyelem elragadta a világot.

Ezek voltak kiséretében akkor is, mikor történetünk kezdődik. Szép, kora nyári alkonyat volt; a felső város, mely átaludta a tikkasztó délutánt, kezdett megmozdulni.

A szökőkutak vidámabban csobogtak; a szekér-hajsz megindult. Még világos volt, de az alsó város fölött már csillagok ragyogtak. Orgona-illat árasztotta el a langyos levegőt, s a liget felől friss szellő kezdett lengedezni. Lilith, rózsapárnáin, álmosan nézte a hátrafelé illanó czédrusokat.

az élősködő figyelem elragadta a világot

A leopardok vigan siklottak tova az alsó város felé; a négy fekete-pettyes szürke mén, mely az urfiakat vitte, alig tudott lépést tartani velök. Az alsó városban már szünetelt a munka.

Az iparüzők félretették szerszámjaikat, s kiültek a pitvarajtóba vagy a házak tetejére, minden rendü cselédjeikkel, a kik nagyokat hallgatva nézték a czédrusfasorban tovarebbenő fura fogatokat, a némberek ruháin elpocsékolt kincseket, meg az egész ember- és állatseregletet, az élősködő figyelem elragadta a világot mind e némberek körül sürgött, forgolódott.

Az irigység az egyetlen érzés, a melynek nincs zenéje. A környéken elhallgatott minden hang, hogy helyet adjon egy ismerős lármának, melyben a kocsidübörgés lassankint mindent elnyomott: ostorpattogtatást, kurjongatást s a sok mindenféle állat bőgését, nyihogását.

Az alsó város néma tisztelettel hajolt meg a felsőnek a zsivaja a szervezet parazitáinak megelőzése. Csak a vásártér felől hallatszott egy különös, idegen zaj. Valami hosszas, vajlogató sirám, melyet mintha a tömeg bruhahája kisért volna. S minél közelebb értek a thuja-ligethez, ez a hang annál inkább erősbödött.

Lilithnek úgy tetszett, mintha egy megbőszült sakál orditását hallaná, vad röhejjel keverten, mely néha tulharsogta a panaszos hangokat. Nyilván a vásártérről jött a lárma.

Azonnal kiszúrták a komáromi rendőrök, hogy az Audival nem stimmel valami

Lilith pávatoll-legyezőjével megcsiklandozta a kis fekete kocsist; a négy leopárd megállott. Az urfiak ijedten ugráltak le elefántcsont-szekerükről; azt hitték, valami baj történt Lilith-tel. Egyszeriben megtudták a dolgot, s egyszerre érkeztek Lilith-hez az ujsággal. Az urfiak visszaültek a kocsijokra, a négy leopárd a rózsa-szekérrel kitért a czédrus-fasorból, s a menet megindult a vásártér felé.

RÁD TELEPSZENEK! - Élősködők kritika

Utközben suhanczokkal találkoztak, a kik ugyancsak szedték a lábukat. Mikor épp be akartak fordulni a vásártérre, egy csoport élemedett ember jött velök szembe.

Barnás Ferenc: Az élet kényszerített bele Interjú—

A szakállát tépi, és azt mondja, hogy kő nem marad kövön Ninivében.

Fontos információk