Féreg és pióca

Gyűrűsférgek

Szervezettani jellemzésük Másodlagos testüreggel schizocoeloma rendelkező, triploblasztikus ősszájú állatok, a test újabb szelvényekkel való gyarapodása kaudálisirányban történik. Feji végüket a szelvénynek nem tekinthető fejlebeny és az azt követő, szájnyílást tartalmazó finn helminták alkotja.

Ez után következik a szelvényes test, majd a testvéget alkotó pygidium, rajta a végbélnyílással. Szelvényenként hám eredetű sertéket viselnek, amelyek morfológiája és elhelyezkedése rendszertani bélyeg.

A gyűrűsférgek Pannon Enciklopédia Kézikönyvtár Gyűrűsférgek A biológia alapjai tanító- és óvóképzős hallgatók számára Még több likebalaton 6. Gyűrűsférgek Féreg és pióca, A gyűrűsférgek törzse A gyűrűsférgek törzsének két legismertebb egyede a földigiliszta és az orvosi pióca. Földigiliszta Orvosi pióca A gyűrűsférgek bélcsatornája kétnyílású, tehát van egy szájnyílásuk és egy végbélnyílásuk. Testük pedig ismétlődő szakaszokból áll, amiket szelvényeknek nevezünk. Most a földigiliszta és a pióca jellemzőivel fogunk megismerkedni!

Csonklábaik lehetnek. Tápcsatornájuk teljes háromszakaszoscsoportra jellemzően sokféle specializációt mutathat.

Piócák, mint paraziták,

Légzőszerveik lehetnek. Elsődlegesen zárt keringési rendszerük van, vérükben légzőpigmentek pl. Kiválasztószervük jellemzően vesécske metanephridium. Váltivarúak, csupán kis részük hímnős. Megtermékenyítésük külső.

Féreg és pióca, A gyűrűsférgek törzse

Jellemző náluk a csillókoszorús lárva trochophora. Idegrendszerük jól fejlett hasdúcláncrendszer.

hogyan lehet felépülni a petesejtekből

Az érzékszerveknél hangsúlyozandó a két nagy csoport feji végében mutatkozó különbség. A soksertéjűeknél Polychaeta változó számú csáp, tapogató és tapogatókacs figyelhető meg, amelyeken tapintó- és kemoreceptorok találhatók. A fejen feltehetőleg kemorecepciót szolgáló kis gödrök szaglógödrök is ismertek. Az elülső testvégnél statocysták is előfordulnak, amelyekben a georeceptorok a helyes mozgásirány megtartását segítik elő például az alzatban ásó fajoknál. Változatos felépítésű szemeik lehetnek.

A gyűrűsférgek eredeti sajátosságai náluk elváltoztak, elmosódtak. Így szelvényességük zavart, testüregrendszerük elnyomott vagy erőteljesen módosult, véredényrendszerük is eltér a többi gyűrűsféregétől. Az összehasonlító anatómiai és ontogenetikai vizsgálatuk azonban kétségtelenné teszik, hogy a gyűrűsférgek közé kell őket sorolnunk. A piócák mellett a korongférgek osztályát Myzostomidea sorolták még ide, melyeket mintegy élősködő tengeri féregfaj képviseli.

A feji végen több szempár jellemző számos csoportnál. Egyes soksertéjűeknél a szemek a test egész hosszában megtalálhatók. A helytülő csőlakó férgek között a koszorú alakban elrendeződő tapogatókon találni számtalan, apró gyöngyre emlékeztető parányi, lencsés szemet.

Ezzel szemben a nyeregképzőknél csak egyes vízi kevéssertéjűek és piócák körében fordul elő a feji végen páros kehelyszem, a többségnél mindössze fényérzékelő receptorok találhatók elszórtan a test hosszában.

MÁSODIK ALTÖRZS: Sokszelvényűek vagy közönséges gyűrűsférgek (Polymera seu Annelida)

Testüregviszonyok, szelvényesség A gyűrűsférgeknél az ősszájúakra jellemző schizocoeloma jön létre, amely az embrionális fejlődés során a testfal és a képződő bélcső közti teret páros coelomazsák formájában tölti ki.

A coelomazsákok szelvényenként ismétlődnek A ábra. A szelvények azonos genetikai és fejlődéstani eredetű, ismétlődő, homológ struktúrák, ezek sorozata eredményezi a szelvényezett testet.

A szelvényesség egynemű homonomha a szelvények valamennyien közel azonos felépítésűek mint a földigilisztánál, vagy számos soksertéjű gyűrűsféregnél, pl. C ábra.

mely paraziták bérelnek elsőként

Különnemű heteronom a szelvényesség akkor, ha a szelvények egy csoportja más felépítésű, mint a többi B ábra. Például a csaliféregnél Arenicola marina a kopoltyú adott szelvényeken a test elülső felén megtalálható, máshol nem.

Gyűrűsférgek

A A metameria sematikus ábrázolása háti nézetB heteronom szelvényesség Chaetopterus, PolychaetaC féreg és pióca szelvényesség Lumbricus, Clitellata A soksertéjűek Polychaeta sajátos jellegzetessége az epitokia, amelynek legjellemzőbb formája a következő: tengeri alzatlakó fajoknál az ivartermékeket tartalmazó gyomber bélféreg. Az epitok szelvények összességét is szokás epitoknak nevezni. Az epitokban a tápcsatorna féreg és pióca egyéb, a szaporodáshoz nem kapcsolódó szervek csökevényesek, a testfal elvékonyodik.

Szaporodáskor az epitok a testről leválva felúszik a nyílt vízbe, és ott történik a megtermékenyítés. Valószínűleg a lárvák életben maradásának nagyobb esélye miatt előnyös ez a szaporodási forma A szelvényezettség miatt a testüreg is jelentősen tagolt, és mivel homológ struktúrákról van szó, a bennük levő szervek is ismétlődnek — ezeket szelvényszerveknek is nevezik. Gyűrűsférgeknél ilyenek például a kiválasztószervek.

védelem a mezei paraziták ellen

A szelvények gyarapodása kaudális irányban történik. Az egymást követő szelvényeket oldalnézetben jól láthatóan a szomszédos coelomazsákok érintkező falából kialakuló harántválaszfalak dissepimentumok határolják. A coelomazsákok falából a hashártya peritoneum jön létre: két oldalról összeérő feléből alakul ki a bélfodor mesenterium amely felfüggeszti a bélcsövet, valamint a háti és hasi véreret.

rossz lehelet giardiasis

Gyűrűsférgek jellemző testfelépítése: A soksertéjű gyűrűsféreg és B kevéssertéjű gyűrűsféreg Balra epitok, jobbra atok szelvények ehető palolóféreg Fejlődésmenet, lárvatípusok A soksertéjűek többsége szabadonúszó, csillókoszorús lárvaalakon trochophora keresztül fejlődik.

Ez a lárvatípus még további lophotrochozoáknál is megjelenik pl. Testfelépítése a kezdeti szakaszban még igen egyszerű: mikrométeres nagyságrendű, szelvényezetlen, a szájnyílás felett elhelyezkedő ekvatoriális helyzetű csillókoszorújával prototroch úszik a nyílt vízben. Az elülső testvégen található még egy csúcsi csillóbojt, valamint további csillókoszorúja is lehet a test hátsó harmadában. A gyarapodás ez utóbbi részen történik.

Bevezetés az állattanba | Digitális Tankönyvtár

A trochophora lárvális szerveket is visel: lehetnek egyszerű szemei, a kiválasztószerve még elővesécske protonephridium A szelvényszerzéssel kísért egyedfejlődés során a lárva hamar speciális, az adott csoportra jellemző alakot ölt. A prototrochtól anterior irányban levő részből galandféreg kalóz ki a prostomium, magából a prototroch területéből lesz a peristomium.

Ez a két rész tehát már a szelvények kialakulását megelőzően megjelenik az állatban. A szelvények bizonyos számának megjelenése után az állat lesüllyed, és áttér a jellemző alzatlakó életmódra. Gyűrűsféreglárvák: A trochophora lárva felépítése, B fejlettebb, a trochophora állapot utáni féreg és pióca lárva, egy szelvénnyel, sertékkel és szemekkel Az édesvízi életre áttért soksertéjű fajoknál a lárvaalak eltűnik, csakúgy, mint a nyeregképzőknél.

Itt közvetlen fejlődés van, az embrionális fejlődés befejeztével a kifejlett állatra hasonlító, azzal azonos élőhelyen, megegyező életmódot folytató utódok jönnek világra. A kölcsönös megtermékenyítés után a vízi nyeregképzők jellemző formájú kokonjukat az alzatra rakják, a szárazföldiek pedig a talajba juttatják, olyan mélységbe, ahol nem fenyegeti a kiszáradás.

Érdekes módon a piócák közül néhány vízi faj is a parti nedves talajt keresi fel e célra pl. A zigóták száma a kokonban nagyjából 1—20 között változik, de csupán néhányuk éri meg a posztembrionális életszakaszt.

Megosztom Könnyen előfordulhat, hogy fürdőzés közben rád akaszkodik egy pióca. Ennek az élősködőnek több faja is él a Balatonban, mind ártalmatlanok. Pár napja fürdeni voltam a Balatonban és a lábamra tapadt vagy fúródott egy parazita szerűség úgy hogy nem is éreztemkb. Északi parton volt. Mi volt az?

Az embrionális fejlődés időtartama változó: egy héttől több hónapig terjed, az éghajlattól és az élőhely jellegétől függően.

Féreg és pióca gyűrűsférgek rendszere A gyűrűsférgek törzsét Annelida a soksertéjűek Polychaeta és a nyeregképzők Clitellata osztályára tagoljuk. Filogenetikai szempontból többszörösen alátámasztott tény, hogy ez a két osztály nem testvércsoportja egymásnak.

férgek parazitákból az emberi testben

A nyeregképzők jól elkülönülő monofiletikus csoportot alkotnak a számos soksertéjű csoport mellett. Ezen kívül a törzset három, korábban önálló törzsként számontartott csoport is gazdagítja, amelyek a különféle soksertéjű csoportok közé ékelődnek be a molekuláris törzsfákon. A továbbiakban a hagyományos rendszertani felosztás alapján bemutatott fajok a féreg és pióca az élőhelyekhez való nagyfokú alkalmazkodó képességét, valamint az emberi szemszögből vett jelentőségét illusztrálják.

Soksertéjűek Polychaeta osztálya Méretük mikrométer és 3 féreg és pióca között van, szelvényszámuk nyolctól ezerig terjed. Testükön kétoldalt változó elhelyezkedésű csonklábak parapodium lehetnek A parapodium háti notopodium és hasi neuropodium részből áll, serték és kopoltyúk lehetnek rajta.

Feji végükön sokszor jól láthatóan számos érzékszerv van jelen. Zömmel váltivarúak, ivaros és ivartalan szaporodás is megfigyelhető náluk. Jellemző rájuk a trochophora lárva. Életmódjuk roppant változatos, ragadozók, szűrögetők vagy alzatfogyasztók lehetnek. A világtenger legkülönbözőbb élőhelyei mellett néhány faj az édesvizekbe is bekerült. Ilyen a Magyarországon is nemrég kimutatott, édesvizekben inváziós, parányi Hypania invalida, amelyet a Duna vízrendszerében mind gyakrabban lehet találni.

A kevés talajlakó faj egyike hazánkban is előforul.

Nem kergetem a férgeket

A soksertéjűek ivaros szaporodásának különleges módja az epitokia. Óceániában él az ehető palolóféreg Eunice viridisamelynél az epitok megjelenése lunárisan, tehát a Hold által szabályozott: nyáron, október-november folyamán az utolsó holdnegyed előtti napon úsznak fel a sötétzöld, több tíz centiméter hosszú epitokok, amelyeket az őslakosok finom táplálék gyanánt kihalásznak. Az epitokia kevésbé látványos módon a világtenger minden részén élő fajoknál megjelenik.

Pióca, mint a paraziták Balatonban élnek férgek vagy paraziták?

Akár méteresre növő Eunice-fajok a Földközi-tengerben is élnek. Alzaton élő, ragadozó állatok, amelyek nappal saját ragadozóik elől kövek alá rejtőznek. Az Európa körüli paraziták a légy testében gyakori zöld százlábúféreg Nereis virens, C, D ábra néhány centis fűzöld testét nappal szintén kövek alatt találni.

Éjszaka a kisméretű soksertéjűek hullámzó mozgással felúsznak a nyílt víztérbe és onnan táplálkoznak.

Az említettek és sok más ragadozó aktívan járnak apró gerinctelenekből álló táplálékuk után, amelyek elfogyasztását erős, fogazott állkapcsok teszik lehetővé.

Fontos információk