Férgek amelyek vízben élnek, Enterobiasis

férgek amelyek vízben élnek

Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben. A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak.

Kerekesférgek

A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend fajokban rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében. A famíliáknak egyik sorát mint szabadon élő soksörtéjűeket: Errantia, állították szembe a többi helyhez kötött: Sedentaria, illetőleg csőlakó: Tubicola csoporttal.

Pontosabb vizsgálatokra azonban kiderült, hogy a családok természetes rokonsági viszonya ellentmond ennek a biológiai csoportra való beosztásnak. Az általunk ismertetendő családok képviselői tisztán tengerlakók, melyeknek kopoltyúi, ha egyáltalán képződnek, a háti oldal lábcsonkjaként fejlődnek.

A szelvényekről ezenkívül gyűrűzött tapogatók is nyúlnak ki. Fejük mellső részén, a száj előtt, fejlebeny képződik.

férgek amelyek vízben élnek

Ez a lebeny megfelel a prostomális szelvénynek. A szemek és a tapogatók ezen a nyújtványon vannak elhelyezve. Az állatok áldozataikat éles, horgos állkapcsokkal és fogakkal ragadják meg, melyek az ormánybél kitüremkedésével jutnak napvilágra. A szabadon élő Polychaeták többnyire fémfényben csillognak s a sörték váltakozó színes fényt vernek vissza.

Heteronereis csuka parazitái nagyítva A fenti ábráról, mely a francia búvárnak, Quatrefagesnak művéből van kivéve, világosan meggyőződhetik az olvasó arról, hogy az egyes szelvények oldalfüggelékei minő gazdagságban fejlődnek. Az ábra egyik Nereis-fajtának a szelvény szélét szemlélteti. A és B a lábcsonk felső, illetőleg alsó ága; a az egyik felső és f az egyik alsó tapogatót jelzi, melynek tövében a rossz lehelet fekély pikkely k képződik; b és c a felső ág kopoltyúlemezeit jelzik, melyek közül c a sörtével megrakott szemölcsszerű véget borítja; e és i pedig a hatalmas támasztósörtét jelölik.

Az alsó lábcsonkág kopoltyúlemezét g-nél látjuk, amely szintén az alsó sörteviselő szemölcsöt h födi.

Megjelenésük, felépítésük[ szerkesztés ] Egyszerű szerveződésű szövetes állatok.

Ez az egyetlen szelvényen kiképződő mindenféle nyújtványzat a különböző fajokban nagy változékonyságnak van alávetve s lényegében véve ezen alapszik a tengeri sörtelábúak fajainak sokfélesége. A rend élére a tengeri hernyókat, vagy tengeri egereket, vagy nemezférgeket: Aphroditidae szokták állítani.

férgek amelyek vízben élnek

Hermione hystrix Sav. Ezek háta, mint ábránkon látjuk, nagy pikkelyekkel van fedve. A fejen rendszerint három tapogató van, kettő oldalt, egy pedig középütt.

Mindnyájuknak 2–4 szemük van, amelyek gyakran piciny nyelecskéknek a hegyén ülnek és mindenkor kicsinyek.

Trichuriasis

Férgek amelyek vízben élnek nemzetség testén a rendes egyszerű és összetett sörtéken kívül hosszú szőrökből takaró képződik, amely, különösen a szegélyen, a trópusi madarak pompás tollazatához hasonlóan színt játszik és sűrű elhelyezkedésével háti pikkelyeket a szemlélő elől teljesen elfödő szőrszövedékké lesz.

Ez alatt az összefüggő takaró alatt mégis bizonyos nyílásokon keresztül víz áramlik a szelvények felső tapogatói fölött fekvő kopoltyúkhoz. Ennek a familiának bámulatosan szép alakjait Schmarda világkörüli útjában a melegégövi tengereknek csaknem minden partján megfigyelte.

férgek amelyek vízben élnek

Nincs festő, aki ezeknek az állatoknak fémfényben csillogó és minden mozgás alkalmával férgek amelyek vízben élnek csillogását vissza férgek amelyek vízben élnek adni. A tengeri hernyók különlegességeként a bélcső elágazódását kell felemlítenünk. A háton szőrnemezzel fedett Aphrodite-fajok közül a félláb hossznyi A. Mellékelt ábrán látható Hermione más fajoktól a hát nemezének és más apróbb bélyegek segítségével különböztethető meg. A Hermione hystrix Sav.

Ha a kifogott férget többször megmossuk s így az őt rendesen fedő piszok nagy tömegétől megszabadítjuk, akkor lebilincselő, csillogó külső tűnik elő. A Hermione tüskéi sokkal veszedelmesebbek, mint a sündisznóé, amennyiben szakások s így szúrás után a bőrben maradnak s ha mozgatjuk, befúródnak.

Mindamellett a Hermioneknak és a többi Aphroditéknek sok ellensége van, mert a ragadozó halak, különösen a kisebb cápa-félék állandóan táplálkoznak velük s így nagymértékben pusztítják. Rendkívül jellegzetes a Lycoridák családja; ezek ragadozó lények s ez a természetük állandó nyughatatlansággal, nagyfokú gyorsasággal és csodálatos biztonsággal van összekötve.

Idemellékelten szemléltetjük a Nereis cultrifera Grube fejét melyen a, b, és c a tapogatókat, d a harapófogószerű állkapcsot és e piciny fogacskáknak több csoportját jelzi. A Nereisek nemzetségébe több mint száz faj tartozik melyek közül férgek biztonságos kezelése európai partok lakói közül a megbeszélt fajon kívül a N.

Nereis cultriforme Grube. A Lycoridák ivari életével kapcsolatban néhány különleges jelenséget ismerünk meg. A búvárok régebben Heteronereis néven egyik külön nemzetséget különböztették meg, mely a Nereisektől abban tér el, hogy a fej végén igen hosszú tapogatói és jó látószervek vannak.

Laposférgek – Wikipédia

Evezői is erősebben fejlettek s egyúttal a test hátsó kétharmadában a szelvények alacsonyabbak, mint a mellsőben, az evezők azonban itt sokkal hosszabb sörtéket viselnek, mint elől. Ehlersnek sikerült kimutatnia, hogy némely Nereis-faj közvetlenül ivaréretté válása előtt, ebbe a Heteronereis-formába alakul át, amely alakban szabadon úszó életmódra tudnak áttérni.

  • Fonálférgek – Wikipédia
  • Féregparaziták fajai

Ilyenképpen a fajt nagyobb területre terjesztik el, mivel a közben ivaréretté vált állatok ivari termékeiket a szabad vízbe hullatják alá s így a fiatalok az álcaállapot után új lakóterületeket népesíthetnek be.

Az öregek a peterakás után elpusztulnak. Más esetekben azt tapasztalták, hogy miként azt a Nereis dumerilii Audouin et M. Egyrészük minden további átalakulás nélkül ivaréretté válik, másrészük azonban heteronereis-alakká változik át és végül kétivarú alakok is jelentkeznek ugyanazon nemzedékben.

Ennek az állapotnak megfelelően a fajok is váltakoznak. Egyes Nereis-fajokban ugyanis mindezideig nem találtak heteronereis-alakot. Másokban viszont még ezideig csak a heteronereis-formát ismerik, a törzsalakra pedig még nem akadtak rá. A Nereisekkel rokonok az Eunicidák.

Legalább ugyanolyan hangosak, mint a csettintőrákok

Ezeknek a szelvényei a hátoldalon elágazó kopoltyúfüggelékeket viselnek és hatalmas állkapcsi készülékkel vannak ellátva. Némelyek közülük tetemesen megnőnek és veszedelmes rablókká válnak. A Földközi-tengerben ismeretesek a szép Halla parthenopeia Chiaje és a nagy Diopatra neapolitana Chiaje, továbbá a csőlakó s egyben átlátszó testű Hyalinoecia tubicola Müller Onophis nevű fajok.

Ehhez a familiához tartozik a tudományban nagy hírre férgek amelyek vízben élnek tett palolo-féreg, az Eunice virdis Gray Lysidice. Ez az állat a Samoá-szigetcsoport partjainak közelében él. Amint Stair és Powell meg más búvárok írják, ez a féreg a partokon minden esztendőben kétszer jelenik meg mérhetetlen seregekben és pedig október–november hónapokban.

A második alkalommal mindig nagyobb tömegekben jelentkezik az állat s ezért ezt az időt a bennszülöttek mblalolo levu, az elsőt pedig mblalolo lailai, vagyis kis- és nagyplolo időknek nevezik. A féregsereg mindkét alkalommal az utolsó holdnegyedi napot megelőző napon jelenik meg, és pediglen mindig oly hihetetlen tömegekben, hogy a tenger messzi terjedelemben hemzseg a féregtől.

Az első férgek a hajnali szürkületben kúsznak elő, a tömeg mégis napfölkeltére jelentkezik. Két, három óra múlva azonban minden eltűnik. A lakosság örege, fiatalja ilyenkor begázol a vízbe és díszesen kidolgozott kosaraikkal halásszák a mblaolot, amelyet ott helyben nyersen elfogyasztanak, vagy pediglen növényi levelekbe sodornak és kisütik, hogy mint ritka csemegét nagy lelkesedéssel falatozzák.

férgek amelyek vízben élnek

Ugyanakkor kereskedők nagy száma lepi el a partot, akik minden felesleget megvásárolnak, hogy azt a sziget azon távoli lakóinak árusítsák el, akik a nyalánkságok ünnepén közvetlenül nem vehetnek részt. Nevezetes jelenség, hogy a féregtömegben ép, egész férgeket nem lehet találni, hanem csak 2–20 mm hosszúságú darabkákat, melyek az állat hátsó leszakadt, ivarérett részéből állanak. Az állatok váltivarúak, s a hímekről leszakadt darabok sárgásfehérek vagy okkersárgák, viszont szennyes indigókék vagy sötétzöldek a nősténydarabok.

Ezek az ivari tagok a vízbe ürítik ivari termékeiket, minekutána a heteronereida-alakok példája szerint nemsokára tönkremennek.

Az állatok a nagy szájnyílásukat egymás felé fordítva harcolnak

Honnan származik a féregdaraboknak ez a nagy tömege? Ezt a kérdést egymástól függetlenül Kremer és Friedländer derítették ki. Leírják, hogy az Eunice viridis a korálltömbök hasadékaiban, réseiben hogyan él, amíg a föntemlített időpontok elkövetkeztéig ivaréretté nem válik. Az ivari termékek a test hátsó végének gyűrűiben keletkeznek, amelyek egyúttal úgy alakulnak át, hogy úszásra is képesekké válnak.

Ha a rajzás ideje megérkezett, a hátulsó testvég leszakad, felúszik a tenger szintje felé, a mellső nagyobb darab azonban a férgek amelyek vízben élnek kőtöredékei között marad és az ivarzás céljára leválasztott testvégét helyrepótolja.

  • Vízben élő bőr paraziták, Férgek, amelyek vízben élnek
  • Mudfield fereg szoveg

Mayer A. Újabban a Ceratocephale ossawai Izuka után japán palolo vált ismeretessé. Említésreméltó még a Syllidae-ák családja 1.

Brehm: Az állatok világa / MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)

Syllis ramosa M. Gamble: Worms. London, Macmillan et Co Ide piciny állatok tartoznak, melyek mellső vége tapogatókkal és tapogatófonalakkal sűrűn meg van rakva.

Elterjedt fajok: Syllis variegata Grube, Grubea limbata Clap. Az idetartozó fajoknak különleges szaporodási viszonyaival később behatóbban foglalkozunk. Az Alciopidák, mint a nyílt tengervíz lakói, víztisztán átlátszók.

Férgek, kukacok az élő testben - HáziPatika

Ez képesíti őket arra, hogy a tenger felső rétegeiben úszva, kutassanak zsákmány után, melyet magas tökéletességre jutott, szép piros, sötétbarna vagy fekete szemükkel követnek nyomon. E kötet elején látható színes táblánk felső jobb sarkában ennek a családnak egyik képviselőjét, az Asteropoe candida Chiajet szemlélhetjük. A Phyllodocidák hát- és hasoldali tapintó fonalaikat levélszerűvé fejlesztették s evezőként használják.

Testük feltűnően megnyúlt és számos szelvényre tagolódott. A francia és az angol partokon élő Phyllodoce laminosa Sav. Az állatok feltűnő könnyedséggel úsznak. Nappal más ragadozó gyűrűsférgek példájára nyugton hevernek rejtekhelyükön, csak a sötétség beálltával kerülnek elő, hogy zsákmány után lássanak; mozgás közben egész testük vízszintes síkban kígyózik, e mozgásban az állatot evezői támogatják.

Utóbbiakat az állatok rendre nyújtogatják és húzzák meg egészen olyanszerű sorrendben, amint a százlábúak lábaikat, az organizmusoknak ascarisuk van hátulról előre tartó hullámokban.

Miközben ezek az örökös nyugtalanságban leledző részek a fény irányában elfoglalt helyüket folytonosan változtatják, az állat zöld testén ibolyában, kékben és aranyban gyönyörű színjáték ringadozik.

Ennek a maszknak a készítése 3 percet vett igénybe. A kezdőnek túl egyszerű a varrás

Egészen más alkatúak a Glyceridák. Ezeknek hosszúra megnyúlt teste kúpszerű fejlebenyben folytatódik, amely maga is keskenyen gyűrűs. Az állatok testnagyságukhoz mérten hatalmas ormányt tudnak kinyujtani, férgek amelyek vízben élnek rendszerint négy erős állkapcsi foggal van ellátva.

Hogy mire használják az ormányukat, azonnal kiderül, ha a tengerparton hirtelen fölfordítjuk az állatokat rejtő követ; mert az ormánynak váltakozó kiöltésével és visszahúzásával szemünk láttára azonnal a földbe fúrják be magukat. Rejtett, fénykerülő életmódjuknak felel meg a kevéssé eleven színeződés is.

Fontos információk