Laposférgek galandféreg paraziták

Galandférgek

Ellenőrző kérdések a Az ektoderma és entoderma közötti teret azonban a mezodermából származó parenchyma és az izomsejtek teljesen kitöltik. Testüregük nincs. Testük kétoldalian részarányos. Az aktív úszás, a mászás az érzékszervek, fejlettebb idegrendszer, koordináció létrejöttét feltételezi. Ezek a szervek az elkülönült feji végen találhatók, hiszen ez a testrész találkozik legelőször a környezet ingereivel.

A feji vég, az agydúc kialakulása nagy evolúciós lépést jelent. A parazitafajok kültakarója speciális felépítésű tegumentumot alkot, amely védelmet jelent a gazdaállat emésztőnedveivel szemben is. Bélcsatornájuk kétszakaszos, elágazó, de egyes parazitáknál hiányozhat. Nincs elkülönült légzési és keringési szervrendszerük. Kiválasztószervük elővesécske típusú. A fajok többsége hímnős, az ivarszervek igen jól differenciáltak.

A parazita fajok posztembrionális fejlődése közvetett, laposférgek galandféreg paraziták több lárvaállapoton keresztül, akár több köztigazdával is fejlődhetnek.

Galandférgek

Közel 18 fajuk ismert. Vannak közöttük szabadon élők és paraziták is. Paraziták az irodalomban parazita fajok növényi vagy állati kártevők lehetnek. Az emberben is számos laposféreg élhet. A laposférgeknek a csalánozókkal való közeli rokonságát testfelépítésük több bélyege is tükrözi.

Egyes vonásaik, így például a mezodermális parenchima megléte viszont sokkal fejlettebb tulajdonság. Néhány laposféregnél azonban — jól felismerhetően — a csalánozóknál jellemző izomsejtstruktúra, a hámizomsejt-típus fordul elő. Ennek a sejtnek egyik része a plazma nagy részét és a sejtmagot tartalmazza, míg a másik, megnyúlt része az összehúzódásra képes fibrillumokat foglalja magába. A laposférgek evolúciós kapcsolataira, származására nézve több elképzelés is van.

Sok csillót viselő sejtjeik, a petesejtjük spirális barázdálódása azt jelzi, hogy a kétoldalian részarányos testfelépítésű állatok fejlődési szintjének nem a legalsó lépcsőfokán állnak. Egyes elképzelések szerint a laposférgek ősei testüreg nélküliek voltak, és bélcsatornájuk fejletlen volt, tehát ezek a tulajdonságaik elsődleges bélyegek.

Mivel van egy olyan gyűrűsféreg csoport, amelynek testfelépítése számos vonásban a laposférgekére emlékeztet, elképzelhető az is, hogy a laposférgek a testüreggel rendelkező állatokból vezethetők le, amennyiben a testüregnélküliségük csak másodlagos, leegyszerűsödési folyamat eredménye.

Így a laposférgek egy olyan laposférgek galandféreg paraziták tekinthetők, melyek speciális életmódjuk kialakulása során elvesztették testüregüket.

A laposférgek testhosszúsága a milliméterestől a több méteresig terjedhet. Hát-hasi irányban lapított testük alakja lehet karcsú, széles levél vagy szalag formájú. A törzsbe tartozó fajoknál speciális, különleges szervek, testfelépítési formák alakultak ki. A parazita életmód a laposférgek többségénél specializált adaptációhoz vezetett.

Testükön szívókák, tapadókorongok és rögzítőhorgok alakultak ki. Ezek szolgálnak a megkapaszkodásra. A fajok egy része nem rendelkezik bélcsatornával. Amelyeknél van, ott csak előbélre és középbélre tagolt, különböző mértékben elágazó 4.

A bélcső falát egyrétegű hengerhám alkotja.

laposférgek galandféreg paraziták

Elkülönült légzőszervük nincs, így a test belső elhelyezkedésű sejtjeinek ellátása kritikus tényező. Ennek megfelelően a legtöbb laposféreg kis testű, vagy ha nagyobb is, a test erősen lapított.

laposférgek galandféreg paraziták

Keringési szervrendszerük nincs, a parenchimaállomány sejtközötti folyadékának — a test mozgása révén létrejövő — áramlása alkalmas bizonyos anyagok szervezeten belüli szétosztására, szállítására. Valamennyi faj kiválasztószervei az elővesécskék protonephridiumamelyek elvezető csőrendszerük felépítésében, a kivezető pórus helyzetében mutatnak eltérést az egyes fajoknál 4. Ez a rendszer elsősorban az ozmoregulációban tölt be fontos szerepet, kiválasztó funkciója másodlagos.

Az anyagcsere végtermékeit, például az ammóniát főleg a testfalon át, diffúzióval távolítják el. Idegrendszerük központja a feji végben lévő idegsejt-tömörülés, illetve a fejlettebbeknél általában kétlebenyű agydúc.

Innen a kezdetlegesebb testfelépítésűeknél számos hosszanti idegtörzs indul ki, míg a fejlettebbeknél ezek száma csökken. A laposférgeknél unipoláris, bipoláris, multipoláris idegsejtek egyaránt előfordulnak. Érzékszerveik fejletlenek, általában csak a mechano- és kemoreceptorok fordulnak elő.

A szabadon élő fajoknak és egyes ektoparazitáknak látószervei lehetnek. Az örvényférgek és egyes ektoparazita fajok látószervei pigmentkehely típusúak. Ez a szem elsődlegesen a fény erősségét és irányát képes érzékelni.

Laposférgek galandféreg paraziták parazita fajok látószervei általában igen gyengén fejlettek, gyakran csak egy receptorsejtből állnak. A kemoreceptoroknak fontos szerepük van a gazdaállat, illetve a megfelelő táplálék azonosításában. A mechanoreceptorok általában a testfelszínen elszórtan találhatók, bélfergesseg szovodmenyei tömörülhetnek a feji végen vagy parazita fajoknál a rögzítőszerveken.

A receptorsejtekhez többnyire érzékelőserték kapcsolódnak, melyek a testfelszínről nyúlnak ki. A galandférgeknek általában nincsenek specializált érzéksejtjeik. Az ingereket szabad idegvégződések veszik fel.

A legtöbb faj hímnős. Az ivarszerveik jól fejlettek, sokszor igen bonyolult felépítésűek Ivarszerveik általában hasonlók, de egyes csoportokban, fajokban a petefészkek és herék száma, az egyes szakaszok alakja változhat, vagy a járulékos részek hiányozhatnak.

A laposférgek galandféreg paraziták ivarszervrendszer lebenyezett, páratlan vagy páros heréből testisa kivezető csövekből ductus efferensa gyűjtő szerepű ondóvezetőből ductus deferens áll. A közös ondóvezetőn páratlan ondóhólyag vesicula seminalis is lehet. A hím ivarszerv végső laposférgek galandféreg paraziták magába foglaló párzótáskában cirrusz-zsák az ondóhólyag rektális paraziták kezelése még járulékos mirigy prostata is kapcsolódhat.

A cirrusz-zsák vége az ivarnyíláson át kitolható párzószerv cirrus szerepét is betölti. Az ondókilövelő járat ductus ejaculatorius a párzószervben húzódik. Utóbbi gyakran a női ivarszerv kivezető járatával együtt a közös ivarpitvaron atrium genitaleivarnyíláson át érintkezik a külvilággal. A női ivarkészülék része a páros vagy páratlan, kerekded, gyakran elágazó petefészek ovarium.

A petevezetőhöz oviductusvagy utolsó tágultabb üregéhez ootype csatlakoznak a szikmirigyek vitellinea. Ezek a petesejteket kívülről látják el szikdús a paraziták a testben mítosz. A termelt szikanyag átmeneti tárolására szikraktár is elkülönülhet. Az ootype ürege körül található a Mehlis-féle mirigy, amelynek váladéka az ektolecitális petesejt védőburok anyagának összetapasztásában játszik szerepet. A petevezető felső szakaszából vagy az ootype üregéből nyílhat a párzótárs ondójának tárolására szolgáló ondótartály receptaculum seminis.

A hím ivarsejtek felhatolnak az ootype üregéig, itt megy végbe a megtermékenyítés.

Laposférgek

Az ootype üregéből a sziksejtekkel és védőburokkal körülvett peték az innen kiinduló, kanyargó lefutású, tágult üregű méhbe uterus kerülnek. Ez a megtermékenyített peték tárolására szolgál. Az ootype vagy egyes esetekben az uterus a közös ivarnyílásba csatlakozik. A fajok egy részénél a petevezető felső szakaszából indul a keresztirányú férgek az emberektől fertőzőek a Laurer-féle vezeték, amely a test hátoldalán a külvilágra nyílik.

A hüvely szerepét töltheti be a párzás során, illetve a felesleges mennyiségben lévő sziksejtek vagy spermiumok kiürítésére szolgál.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

A legtöbb laposféreg hímivarsejtje vékony, fonalszerű és mozgékony farokrésze lehet. A laposférgek többségénél, szemben az állatvilágban általánosan jellemző endolecitális típussal, a petesejt ektolecitális, ami azt jelenti, hogy a szikanyag a petesejt körül helyezkedik el. A megtermékenyített, a sziksejtekkel körülvett egy vagy néhány petét a laposférgek petetokba kokon zárva vagy kocsonyás burokban rakják le.

Ezt a petetokot a gyakorlatban egyszerűen petének nevezik. Laposférgek galandféreg paraziták laposférgek megtermékenyített petesejtje általában teljes, spirális barázdálódást mutat, amelynek során mikromérák és makromérák jönnek létre.

A gasztruláció epiboliával történik. A parazita fajok ektolecitális petesejtjének fejlődése igen erősen módosult formában megy végbe. A szabadon élő fajok posztembrionális fejlődése általában közvetlen, míg a parazitáké közvetett. Ez utóbbiak életciklusa gyakran bonyolult, több köztigazdában és számos lárvaállapot közbeiktatásával zajlik.

laposférgek galandféreg paraziták

Köztigazdának azt az állatot nevezzük, amelyikben a féreg lárvaformái fordulnak elő, míg a végleges gazda az, ahol az ivaros szaporodás történik. Az örvényférgeknek több mint faja ismert, és újabban több osztályukat különítik el. Többségük tengerben él, de megtalálhatók az édesvizekben és a talajban is. Testméretük a néhány millimétertől a több tíz centiméterig terjedhet. Főleg ragadozók. Regenerálódóképességük igen nagy. Hazánkban a gyakoribb fajok közé tartozik az állóvizekben élő gyászplanária Planaria lugubris és a tejfehér planária Dendrocoelum lacteumvalamint gyors folyású vizekben a füles planária Euplanaria gonocephala.

Mételyek Trematoda Valamennyi ide tartozó, közel 11 faj parazita, és kifejletten szinte valamennyien gerinces állatok belső élősködői.

Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. Cikkünkben a Magyarországon előforduló féregfertőzések tüneteiről, a fertőzések módjáról és veszélyeiről olvashat. A féregfertőzés lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek. Egyes férgek lárvái bejuthatnak a szövetekbe, ahol idegentestként gyulladásos gócokat hozhatnak létre. A betegség lehet a kórokozó elpusztítására tett kísérletnek, például immunpatológiai reakciónak a következménye is.

A végleges gazdában elsősorban a bélcsatornában élnek, ritkábban a vérerekben vagy más zsigeri szervekben is előfordulnak. Színük általában áttetsző vagy fehéres. Lapított testük megnyúlt vagy kiszélesedett, levél alakú. Testhosszúságuk általában 50 mm-ig terjed, de előfordulnak ennél jóval nagyobbak is.

Kültakarójuk az örvényférgektől eltérően csillós sejteket nem tartalmaz, különleges felépítésű A felső réteg tegumentum a mélyebben ülő, testfelszínt képző subtegumentális perikarion sejtek plazmanyúlványainak összeolvadásából kialakult szinciciális védőburok.

Felszíne mikrobolyhokkal borított, rajta a megkapaszkodást segítő, tüske- és pikkelyszerű képletek lehetnek.

A tegumentum lehetővé teszi a tápanyagok, bomlástermékek, gázok kicserélődését a laposférgek galandféreg paraziták keresztül. Mitokondriumok is előfordulnak benne. Védi a parazitát a gazdaállat enzimjeitől, immunrendszerének védekező sejtjeitől.

A tegumentum alatt alaphártya van, ez alatt pedig az izom- és parenchimasejtek, valamint a külső felszíni réteget létrehozó perikarionsejtek ülnek.

"Hogy kerültek ezek oda? És hogy hagyhattam őket ennyi ideig a szervezetemben?"

A: a test méregtelenítő egészség szervei, B: a féreg és féregmesék, C: a kiválasztó szervrendszer. Emésztőszervrendszerük kétszakaszos, elő- és középbélre tagolt, és különböző mértékben elágazó lehet. A legtöbb ide tartozó fajnak izmos laposférgek galandféreg paraziták, rövid nyelőcsöve és vakon végződő, kétágú vagy elágazó bélrendszere van.

Táplálékukat elsősorban a sejttörmelékek, a szövetnedv, a nyálkaanyagok és a vér képezik. Kiválasztó szervrendszerüket elővesécske igen sok lángsejt, és a hozzájuk tartozó elvezető csatornák alkotják, a közös kivezető pórus a test végén található. A lángsejtek száma, az elvezető csatornák elrendeződése faji jellegzetesség. A parazita szívóférgek idegrendszere általában az agydúcokból kiinduló, páros, dorzális, ventrális, laterális idegtörzsekből, az azokat összekötő harántágakból comissurák és a kilépő környéki laposférgek galandféreg paraziták áll.

Az érzékszervek gyengén fejlettek. A szívóférgek általában hímnős állatok. Szaporodásmódjuk, egyedfejlődésük sokféle. A kifejlett állatok ivarszervei igen jól fejlettek, a laposférgek általános jellemzésénél leírtakkal megegyeznek A páros, olykor gazdagon elágazó herék általában a test középső részén helyezkednek el. A páratlan, sokszor elágazó szerkezetű petefészek változatos elhelyezkedésű.

Féregmeghatározás (féregrész vizsgálata)

A test két szélén igen sok, a petesejteket sziksejtekkel ellátó szikmirigy található. Az uterusz a fajok többségénél tömve van a már barázdálódásnak indult petékkel, melyek a közös ivarnyíláson át kerülnek leadásra. A közös ivarnyílás általában a test elülső vége felé, a hasoldalon található.

A peteképzés és -leadás folyamatosan történik. Laposférgek galandféreg paraziták megtermékenyítés általában kölcsönös, de önmegtermékenyítés is előfordulhat. Legalább egy köztigazdájuk van, amely egy csigafaj, de egyes férgeknek kettő, ritkábban három köztigazdája is lehet.

A közvetett fejlődésű szívóférgek fejlődésének részleteiben számos eltérés van, mégis valamennyinek alapvetően ugyanolyan lárvaformái jönnek létre A pete általában a végleges gazda bélsarával kerül laposférgek galandféreg paraziták külvilágra, ahol a további fejlődéséhez többnyire nedves közegre van szüksége. Kedvezőtlen körülmények között a pete igen hosszú ideig, a májmételynél például akár évekig is életképes maradhat.

A petetokon kupak operculum található, amelynek kinyílása lehetővé teszi a csillós lárva kibújását. A petéből szabadon úszó csillós lárva miracidium alakul ki, amely felkeresi a köztigazda csigát és behatol a testébe. Előfordulhat, hogy a csiga a petét még a lárva kibújása előtt táplálkozása során felveszi.

A miracidiumnak 4—5 sejtrétegből álló epidermisze van, amelynek felszíni sejtsora csillós. Feji vége kihegyezett, van két szemfoltja, és két lángsejtje. Az izmokat és érzékszerveket a kezdetleges agy idegzi be. A miracidium folyamatosan úszik, míg véletlenszerűen vagy kemoreceptorai segítségével rá nem talál a köztigazdára. Mirigyei által termelt enzimek segítségével behatol a köztigazda csiga testébe, ahol csillóit elvesztve átalakul csíratömlővé sporocysta.

Ez zsákszerűen megnő, benne olyan embrionális sejtek vannak, amelyek leánysporocisztává fejlődhetnek, vagy közvetlenül dajka- redia alakokat képezhetnek. Fajoktól függően egy sporociszta tartalmazhat leánysporocisztákat, rediákat vagy már cerkáriákat is. A rediáknak szájnyílása, rövid bélszakasza, a lángsejtekhez kapcsolódó nefridiális csatornája és kezdetleges idegrendszere van. Testük laterális vagy ventrális részén függelékeik lehetnek.

Fontos információk