Azonosítsa a lélegzetét

Derry, Charles A suspense, amitől a néző visszafojtja lélegzetét A regény aspektusai című, méltán híres könyvében E.

Forster a történet fogalmát úgy határozza meg, mint időrendben sorakozó események elbeszélését Forster szerint Seherezádé férjéhez hasonlóan mi is szüntelenül azt szeretnénk tudni, hogy mi fog történni.

Sok kritikus a suspense fogalmát egyenesen azzal azonosítsa a lélegzetét típusú kíváncsisággal azonosítja, amely Forster történetfelfogásához kapcsolható — ez azonban számomra téves asszociációnak tűnik. Különbség van ugyanis a kíváncsiság és a suspense között — az előbbi végül kielégül, az utóbbi végül feloldódik.

Egy történet megszakítása sem teremt szükségszerűen suspense-t. A televíziós szappanoperák például naponta félbeszakítják történetüket. Ugyanakkor azok a filmek, amelyekről úgy tartjuk, suspense-t teremtenek, ezt a tulajdonságukat szemlátomást többszöri megnézés esetén is fenntartják.

Például a Psycho ünnepelt zuhanyjelenetének feszültségéből valójában semmit sem vesz el az a tény, hogy sok néző tudja, hogyan végződik majd a rémisztő képsor. Bár elképzelhető, hogy többször is szívesen megnézzük a Gyilkosság az Orient Expresszen című filmet, a gyilkos kilétére mégsem leszünk többé kíváncsiak.

Tehát a suspense voltaképpen lényegesen különbözik a kíváncsiságtól